Már vagy tíz éves hagyomány, hogy a páros években az evangélikus Szélrózsa Fesztivál, a páratlan években a református Csillagpont Fesztivál hívja a fiatalok ezreit. A nyár a fesztiválok ideje. VOLT, Hegyalja, Sziget, - és csak az érintett korosztály a tudója, mennyi és milyen fesztivált szerveznek szerte e hazában. Jó tudni, hogy ezek mellett rendszeresen ott vannak az ugyancsak tömegeket vonzó keresztyén ifjúsági találkozók is.

Hosszas vajúdás után, hétfőn éjjel – kedd hajnalban végre megszületett az egyházakról rendelkező egyházügyi törvény. Szükség volt már egy rendezésre, ehhez nem fér kétség. 

Egy fotót nézek. A földön sok száz emberi hát, Mekka felé leborulva imádkozó muszlimok. 

Mi a közös ebben a három névben? Aki részt vett az idei nyomkereső napközis táborban a KIE-Házban, az már tudja a választ, a többieknek elmesélem.

Valamikor hajdanában, amikor a kiskőrösi porondon csak a Kunság Rádió maradt állva, történt, hogy a rádió amúgy római katolikus hiten lévő tulajdonosa megkereste az evangélikus gyülekezetünket, s felajánlott vasárnaponként egy órányi műsoridőt. 

Hans Seemann már régóta barátom. Valójában a rendszerváltozás és a politika hozott össze bennünket. Ő egy Ulm melletti kisvárosban él és ott a helyi CDU vezetője. Jómagam akkor tájt az MDF-fel kokettáltam (amit azóta már persze ezerszer megbántam). Így jöttünk össze, örültünk, hogy a felszabadult légkörben a magánjellegű kapcsolatok behatárolt kereteit ily módon is tágíthattuk. Az MDF azóta már kiírta magát a napi politikából, kapcsolatunk Hansszal viszont megmaradt, s idővel elmélyült. Ő az egyetlen barátom Németországban, aki nem evangélikus egyházi ember, hisz gyakorló katolikus és foglalkozását tekintve pék. Egy tisztes családi vállalkozást vezet, amelyet még a dédszülők alapítottak, kenyérrel, péksüteménnyel és cukrász készítményekkel látják el a környéket.

A felvidéki csizmadialegény valamikor régesrég, úgy az 1890-es évek közepén odahagyta a magas hegyeket s az alföldi városba, Ceglédre sodorta a kalandvágy.

A „suliháló” elnevezésű internetes portálon olvastam diákok véleményét Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényéről. A könyv a hetedikeseknek kötelező olvasmány.

Szilvi tizennégy éves volt. Kamaszlány, mint a többiek. Hatosztályos gimnáziumba járt, nem ő volt az osztályelső, de azért különösebb gondjai nem voltak a tanulással. Rendszeresen sportolt, kézilabdázott. Szerette a mozgást. Voltak barátnői, időnként már észrevették a fiúk is. Szóval semmi különös, semmi rendkívüli.