A keresztyén hagyomány szerint a XI. század óta a „confiteor” (latinul „gyónom”) a keresztyén liturgia általános bűnvallási formulája. „Confiteor […] quia peccavi nimis cogitatione, verbo et opere: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.“ Vagyis: vétkeztem gondolattal szóval és cselekedettel. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

Mikor ezt a cikket írom, még két nap van a népszavazásig. Az eredményt tehát nem tudom. Ma, pénteken van lapzárta, nekem le kell adnom az anyagot. De a népszavazás eredménye mondandóm szempontjából valójában érdektelen.

Az 1996-os év végére mindig emlékezni fogok. Négy gyermekünk volt már akkor, s emberileg nem számoltunk többel.

Régi tervem, hogy betekintést nyújtsak gyülekezeti anyakönyveinkbe. Kiskőrös városa, s vele együtt egyházközségünk 2018-ban lesz kereken 300 éves. Ez az időpont nincs is olyan messze már, mint amennyire gondolnánk. S érdekes lehet bepillantani saját múltunkba.

Zsuzsi nyolcéves, szeretnivaló kislány. Olyan, mint minden gyerek. Érdeklődő, eleven, folyamatosan igyekszik maga körül felfedezni a világot. Ami számára nem is olyan egyszerű.

Soha nem tapasztalt vihart és nevezzük nevén, - magyargyalázást váltott ki Európa és az USA sajtójában a magyar médiatörvény.

Az iskola kapujában valóságos háború dúlt. Hóháború. A tantermekből kiszabadult gyereksereg boldogan hancúrozott a frissen esett hóban.

Édes hazánkban új alkotmány készül. Beindult a társadalmi vita, mit tartalmazzon és mit ne. Vannak, akiket messze hidegen hagy a dolog, sokan tán nem is értik az ügy jelentőségét.

Temetőjáró időket élünk…  A nagy rohamon már túl vagyunk, mostanára már a hervadt virágokat takarítjuk le sírjainkról, igyekszünk a tél beállta előtt rendet hagyni a temetőkben.