Mintha még élveznék is a magyarországi média egyes szereplői, oly kitartó buzgósággal szállítják mostanság a pedofil papokról szóló híreket. Precíz információkat kapunk a megtévedt papok számáról, melyik ország katolikus egyházában hány pap vagy püspök élt vissza a gyermeki bizalommal. Értesülünk természetesen a Szentatya nyilatkozatairól, bocsánatkéréséről is. Most lehet egy jót csámcsogni az egyház bűnein, főleg így a választási kampány táján, oda lehet pörkölni a keresztyén-nemzeti oldalnak. Akit a mocsokért fizetnek, nem tud ellenállni a szaftos híreknek. S szegény, Mónikán meg Joshi Bharaton nevelkedett magyar átlagpolgár meg hamar általánosít: igen, ilyen az egyház.

Mielőtt bárki kezdené felvonni a szemöldökét arra készülvén, hogy most a mundér becsületének megvédésére készülök, leszögezem: a nevezett bűnök gyalázatosak és szégyen, hogy megestek. Csak azt bizonyítják, a papok is emberek, a kísértésben ők is elbukhatnak. Evangélikusként sem örülök mondván, hogy íme a bizonyíték a cölibátus rendszerének tarthatatlanságáról, mert rögtön eszembe jutnak elvált kollégáim. No igen, ez meg a mi szégyenünk.

Sokkal inkább fáj az, hogy ezek a jelenségek nem egy felekezetet, hanem az egyházat rombolják. Nem dőlhetünk hátra a karosszékben kényelmesen, mondván ez nem a mi ügyünk. Ha ég a szomszéd háza, akkor ideje nekem is oltóvíz után szaladni. Ennyire romlott világban élünk, még az egyház felett sincs valamiféle védőbúra. És a bűnt bűnnek kell nevezni, az egyháznak példát kell mutatnia a bűnök feltárására éppúgy, mint az egyetlen megoldásra Jézus Krisztus áldozatában. Igen, Jézus a papokért is meghalt…

A minap egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy nemrég indult internetes honlapra. Ez a neve: „ilyen az én papom”. Itt a pontos elérhetőség is: www.ilyenazenpapom.com, mert ami jó, azt kell reklámozni, hirdetni. A dévai gyermekek mentőangyalaként közismert Böjte Csaba atya levele indított katolikus keresztyéneket a honlap elindítására. Ebben a levélben többek közt ezt olvashatjuk: „Húsvét másodnapja van. Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat, akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy-nagy szeretettel éveken keresztül egy-egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittanórákon, vagy kollégiumokban, iskolapadokban. Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz, néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek miért hallgattok? ... Igen, kell beszélni arról az 1%-ról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról is, akik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.”

És a honlapon gyűlnek a bejegyzések, a jó papokról, azokról, akikre egy életen át emlékszik az ember, akiknek soha nem felejtjük egy-egy mondatukat, jó tanácsukat. Mert ők vannak többen, sokkal többen. Ők, a 99%, jól végzik a dolgukat. Ezt írja például valaki, április 19-én: „Örömmel látom, hogy nem csak a gyalázkodásra fogékony az ember. Életem során minden papnak, akivel kapcsolatba kerültem, komoly szerepe volt abban, hogy megtaláltam az Urat, legszívesebben mégis Ipoly atyára, Weisenfeld Zoltán atyára (akivel a legkatartikusabb gyónásban volt részem) és Szőke Lajos atyára (aki remek prédikációival mindig utat mutatott a hétköznapokban) emlékszem vissza. Nagyon hálás vagyok értük! Isten áldja Őket!”

Vagy itt egy másik vélemény: „Füzes Zalán ferences osztályfőnököm félrevont, amikor visszajöttünk a nyári szünetről második gimnazista koromban. Mondd azt Bütyöknek, hogy mennyit nőtt a nyáron - szólt. Biztosan örülni fog neki. Önző kamasz fejemmel nem nagyon értettem, de azért mondtam Bütyöknek, mikor találkoztam vele, hogy: de megnőttél a nyáron! Bütyök, akinek termete sudárnak semmiképp sem volt nevezhető, fülig érő szájjal, boldogan mondta: Te már az ötödik vagy, aki ezt mondod! Akkor már biztosan így van. Idős fejjel mondhatom, hogy Bütyöknek azóta se volt kisebbségi komplexusa termete miatt. Ráadásul mintha tényleg nőtt volna ettől a biztatástól... Ennyit a teljesség igénye nélkül egy csodálatos paptanárról.”

Sokan vagyunk, akik így őrizzük emlékezetünkben valamikori lelki vezetőinket. Akik Isten használható eszközei voltak az életünkben, hogy megértsük a mindenség titkát s elinduljunk az örökkévalóság útján. S ne csak múlt időben az öregeket idézgessük, Istennek ma is vannak jó papjai közöttünk. Csak róluk nem ír az újság. Hogy miért? Mert csak végzik a dolgukat, és ez ma Magyarországon nem hír…

Lupták György