…és ünnepelni fog a világ evangélikussága. Igen szép és kerek évfordulót! Kereken 500 év, - fél évszázad!

Mit mondjak, necces lesz. Mondjuk, ezt szeptemberben is gondoltuk, szűkre szabtuk a határidőt. Ahol ilyen nagy a feladat, ahol ennyi munkát, ilyen sok szakmát, brigádot és embert kell összehangolni, az nem akármilyen logisztikát igényel.

A száraz nyárvégi hőség rátelepedett a kertre. A fű már csak a kerti csap környékén zöldellt, másutt sárga volt, hónapok óta nem volt egy jó áztató eső. A fák levelei tikkadtan lógtak, szellő sem járt, hogy megkavarta volna a levegőt. Csak a cseresznyefa alatt volt mozgás, a madáritató nagy forgalmat bonyolított le. 

Válság és válság - mást se hallunk mostanában. Lassan már kiütése lesz az embernek magától a szótól is. Vagy arcizma sem rándul, mert lassacskán immunissá lett a témára. Pedig a bőrünkön érezzük mennyire elfogyott a pénzünk, a tartalékaink végét éljük föl, sokunknak a nyaralás már elérhetetlen luxus lett, - fogjuk azt a kevés pénzt, ahogyan csak tudjuk. 

Elmúlt már az anyák napja, de soha sem lehet késő a nekünk életet adó asszonyokra emlékezni. Jómagam már nem tudom megörvendeztetni őt semmilyen rózsacsokorral.

Gyerekeim régi jó szokása, hogy ilyenkor, télvíz idején folyamatosan etetik a madarakat. Kertünkben áll két meggyfa, egy cseresznye meg egy szilvafa, szépen sorban, az ablak előtt. Ahogy didergősebbre fordul az idő, beindul a madármentő akció: apjuk-anyjuk bevásárol a piaci boltban, ők meg naponta megterítik a madárasztalt a kertben. 

„Január elsején özvegy Tóth Mihályné, 79 éves kengyeli nyugdíjas áthívta magához az unokáját, Fórizs Hajnalkát, arra kérve, hozza magával a dédunokáit is. Egy kis időt együtt töltöttek, búcsúzáskor pedig az idős asszony az unokája kezébe nyomta a fülbevalóit. Családja ekkor látta utoljára életben.

„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.”  (Pál első levele a Korinthusiaknak 10,23-24)

„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.” (Zsolt 86,11)