Harangszó

Nekünk megszokott. Reggel hatkor a katolikus templom harangjai kezdik a sort, ádventi rorátéra hívogatják az embereket. Majd megszólalnak a többi templom harangjai is. Van, hogy egyszerre zeng-bong a városban minden harang, lassúkat kondulnak a nagyharangok, bele-belecsendülnek a kisebbek.

Másutt ez nem így van. Az iraki Moszulban és környékén már két éve hallgattak a harangok. Errefelé is élnek keresztyének, mint a káld-katolikusok vagy a jazidiek, – kisebbségben a muszlim tengerben. 2014-ben ezt a területet is elfoglalta az Iszlám Állam, melynek harcosai kitartó kegyetlenséggel üldöztek minden keresztyént. Templomaikat vagy lerombolták – huszonegy jazidi templomot felrobbantottak, vagy csak meggyalázták. A papokat és a híveket megölték, aki tehette persze elmenekült. Egyes adatok szerint mára a mintegy három milliós közösségből csak négyszázezren maradtak. Iszonyatos kegyetlenségükre egy számtanpélda az Iszlám Állam tankönyvéből: ha egy golyóval három embert lehet megölni, akkor tíz golyóval mennyit…?

Mára azonban fordult a kocka. Csoda történt Irakban: Moszul környékén újra szólnak a harangok! A katonai összefogás által felszabadított falvakban bátor papok újra harangoznak, a tornyokról levert keresztek helyére ideiglenes kereszteket állítanak. Már ahol még áll a templom. Karamlash falu papja, Thalbet atya könnyeivel küszködve meséli, - két éven át naponta imádkozott azért, hogy újra visszajöhessen templomába. Reméli, lassan visszamerészkednek az elmenekült hívek is.

Igen, a nekünk oly természetes harangszó, - amit lehet, hogy már meg sem hallunk, az ott könnyeket csal az emberek szemébe. Ádventi harangszó, először talán bátortalan és bizonytalan, de egyre erősödő kondulással hívja újra Isten házába vagy templom híján szabadtéri misére a meggyötört és kisemmizett embereket.

Karácsony erről szól! Az iraki keresztyéneknek, de ennek az egész meggyötört világnak égető szüksége van az isteni szeretetre! Vagy másként – az a betlehemi kisgyermek képes egyedül rendbe tenni elszúrt dolgainkat. Bármily hihetetlen is, de így van. Ez kétezer esztendő keresztyén hittapasztalata. Azt mondjuk, – karácsony a szeretet ünnepe. Így igaz, de itt van egy hatalmas félreértés. Mert sokan azt hiszik, karácsony az emberi szeretet ünnepe, - most intenzíven szeretjük egymást, kisimulnak az ellentétek, haragosok tűzszünetet kötnek. S majd az ünnepek múltával ott folytatjuk ahol abbahagytuk? Mert az emberi szereteten nincs mit ünnepelni. Az nagyon törékeny és múlékony szeretet.

Karácsony azt üzeni: Isten szereti ezt a világot! Nem azért, mert olyan szeretetre méltó, egyáltalán nem. Hanem, mert az övé. És egyedül Ő képes megváltoztatni minket – a megbocsátás által. Az a betlehemi kisgyermek egyszer felnőtt és Jézus Krisztusként ismerte meg őt a világ. Mindenkit csak szeretett, mindenkin segített, soha senkinek nem ártott – kereszthalála éppen ezért váltsághalál. Ott a Golgotán a minket szerető Isten halt meg értünk – mert ez volt az egyetlen megoldás, hogy megszabadítson minket önnön börtönünkből.

Újra szólnak a harangok a messzi Irakban – szólnak itthon is. Azt hirdetik: megszületett a Szeretet!