Mikor ezt a cikket írom, még két nap van a népszavazásig. Az eredményt tehát nem tudom. Ma, pénteken van lapzárta, nekem le kell adnom az anyagot. De a népszavazás eredménye mondandóm szempontjából valójában érdektelen.
Hogy elmentek-e elegen, s az igenek vagy a nemek kerekedtek-e felül? Majd megtudjuk idejében. S remélhetőleg ezzel lezárul városunk történelmének egy feledhető időszaka.
Mert kérdezem, megérte-e? Megérte-e rafinált kérdéssel megzavarni a lakosság legalább is idősebb részét?

Bibliaórákon kérdezték tőlem nyolcvan év fölöttiek, hogy most hogy is kell érteni a népszavazás kérdését: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Kiskőrös város központjának rekonstrukciója ne tartalmazza az 5301. számú út Petőfi tér és a katolikus templom közötti szakaszának végleges lezárását?" A „ne” szócska megléte vagy hiánya ugyanis teljesen megfordítja a kérdés értelmét. Meg a kérdés sugallja a választ: hogyne értenék egyet. Lélektani dolog, hogy az emberek szívesebben értenek egyet, mint nem. És szívesebben jelölik be az „igent”, mint a „nemet”. A felületes olvasónak maga a kérdésfeltevés sugallja tehát, hogy igennel szavazzon a kérdésre.

És megérte-e városunk vezetőiről, ne feledjük: a túlnyomó többség által választott vezetőiről feltételezni vagy feltételeztetni, hogy a város kárát akarják? Megérte-e a sajnálatosan hosszúra nyúlt és rosszízű ellenkampányban azt sulykolni: itt kérem nem kaptunk elegendő információt, itt minket félrevezettek, becsaptak, megtévesztettek. Azt sejtetni tehát, hogy hazudnak nekünk, csúsztatnak vagy valamiféle rejtett szándékot igyekeznek leplezni.

Megérte-e figyelembe sem venni a cáfolatokat, a számszerű tényeket? A beismerés helyett megérte-e inkább újabb és újabb érvekkel előállni, csakhogy nekünk legyen igazunk? Nem vagyok tréfás hangulatban, de az a vicc jut az eszembe, amikor a pokolban három nagy üstben rotyognak a bűnösök a forró szurokban. Az elsők nem mernek kimászni, mert ők a németek, s a falon ott a felirat: kijönni tilos! S a németek törvénytisztelők, még a pokolban is. A másodikból sem jön ki senki, mert ők meg az oroszok, s a parton géppisztolyos ördögök késztetik őket az engedelmességre.

A harmadik kondérban pedig ott főnek a magyarok. Itt se tiltó tábla, se fegyveres őr, mégis maradnak. Mert ha egy kiemelkedne, visszahúzza a többi… Városunk nyert egy kalap pénzt, hogy rendbe tegye főterét, templomait, s ez által kicsit is közeledjen az európai elvárásokhoz. Megérte ezt az örömöt keserűvé tenni?