Get Adobe Flash player
Ahol a ti kincsetek… Nyomtatás E-mail
Írta: Lupták György   
2010. október 18. hétfő, 14:11

A jáki bencés apátsági templom, - kőbe faragott gyönyörűség. Magyar hazánk egyik ékköve. 1220 óta áll ott Vas megyében, építészeti bizonyságául a magyarság európaiságának. És emlékezetére a templomépítőnek, Jáki Nagy Mártonnak. Mert az apátság alapítása és az építkezés az ősi család e nemes sarjának nevéhez fűződik.

Magyar hazánk falvait és városait járva a vándor a településhez közeledvén, teszi ezt akár valamiféle közlekedési eszközzel, vagy akár gyalogosan, majd mindig a templomtornyokat veszi észre elsőnek. Hirdetik, hogy e helyen istenfélő emberek emeltek házat a Mindenható tiszteletére, no meg azért is, hogy legyen, ahol igéjét hallgatni és imádni lehet Őt a gyülekezet közösségében.

De azt már sokan nem tudják, hogy ezek az építmények igen gyakran egy templomépítő családnak vagy patrónusnak köszönhetik létezésüket. Mert a falvak népe e nagy feladatra anyagilag nem lett volna képes. S a földesúr, a patrónus épített nekik s persze a családjának is a saját költségén istenházát.

Rákoskeresztúr evangélikus templomát 1800-ban önköltségen emeltette Bojanovszky Sándorné született Podmaniczky Erzsébet.
Hejőcsaba református templomának építtető patrónusa a Bárczay család volt 1772-ben. A hagyomány feljegyezte, hogy mivel akkora templomot építhettek, amelybe éppen befértek a református hívek, azért a kijelölt helyre állt össze a falu népe és egy kötéllel körbe kerítették őket. Így lett meg a templom mérete.

Pilis város evangélikusainak a temploma pedig a 18. század végén épült több lépcsőben, jórészt a település földesura, a Beleznay család költségén.
A híres-neves Eszterházy családról is tudjuk, hogy az általuk építtetett templomokkal a Dunántúlon építészeti divatot is teremtettek.

És sorolhatnánk még, mert vége-hossza nincs a példáknak. Templomaink figyelmeztető jelei annak, hogy a jómódú, gazdag emberek évszázadokon keresztül tudták és tették a kötelességüket. Vagyonuk jelentős hányadát fordították templomok építtetésére.

Ma ellenben egyre több helyen látunk romladozó templomokat. Vannak nagy gyülekezetek is, melyek a szükséges anyagiak híján, képtelenek rendben tartani templomaikat. Málló vakolat, rozsdás esőcsatorna, csáléra ferdült kereszt a toronycsúcson hirdetik, valami megváltozott. S nem jó irányba. Amíg évszázadokon át a templom építése, az épület karbantartása egyértelmű elsőbbséget élvezett, addig e feladat mára a sor végére szorult.

Ma máshová került a hangsúly. Ma költséges, pöffeszkedő banképületek, autószalonok és plázák vonják magukra a figyelmet. Ezekre van pénz. A ma embere a pénz bűvöletében él, vásárolni akar, drága kocsit akar. Ma fiatalok nőnek fel úgy, hogy az idejüket inkább a vonzó, plázás csillogásban töltik. Mert ott megtalálják azt a környezetet, ami otthon és a templomban, sok esetben hiányzik.

Ma a szponzorok szívesebben támogatnak olyan célt, ahol ismertségük növekszik, s ezáltal az adományozás öncélú befektetéssé válik. A mai adományozások tehát sok esetben az önzés, az önérdek és nem a jótékonykodás megnyilvánulásai.

Mikor gondolnak arra jómódú kortársaink, hogy fölöslegükből a templomra is adjanak? Vajon tudják-e, hogy a fölösleget Isten éppen arra adta, hogy azzal Neki és embertársaik javára szolgáljanak?
A fényes bankpaloták és a romladozó templomok ékes bizonyítékai a ma értékrendjének.

Csak amíg a jáki templom ma is áll, és Jáki Nagy Márton templomépítő neve 800 év múltán ma is jól cseng, - akkor hol lesznek majd 100, 50 vagy akár csak húsz év múlva a mai autószalonok, plázák, a ma templomai? Lehet tippelni.

 


A cikkekhez és galériákhoz a hozzászólás csak regisztráció után lehetséges.

 

 
Hirdetés