Ünneprontók Nyomtatás E-mail
2010. június 02. szerda, 09:00

Május 14-én délután megtörtént az újonnan megválasztott magyar országgyűlés alakuló ülése. Az ünnepélyesnek szánt eseményt itt-ott megzavarta néhány esemény. Hát igen, mi lenne, ha mi magyarok egyszer hibátlanul, kisiklás nélkül, úgy ahogyan az illendő, tudnánk együtt, méltóságteljesen ünnepelni. A legszebb pillanatokba is belecsempészünk mindig valamit, amitől aztán nem lesz felhőtlen a boldogságunk, s keserű marad a szájízünk.

 

A fél ország leste az előzetes hírek alapján, lesz-e mellény most vagy nem a harmadik legkisebb párt vezetőjén. Nos, először volt, az öltönyzakó alatt, majd lekerült a zakó, s lett belőle botrány. Mi is történt valójában? Egy jogállamban vannak törvények, bírósági döntések. Hogy ezek jók-e vagy sem, megfelelnek-e mindenki elvárásának, azon lehet vitatkozni. Valóban, mivel a törvényeket is emberek alkotják (és fogadják el), ezért azok nem mindig hibátlanok. Ez ellen lehet küzdeni, egy demokráciában megvannak az eszközök a hibás szabályozás korrekciójára. De: amíg egy törvény érvényben van, az addig minden állampolgárra, minden körülmények között érvényes. Tetszik, nem tetszik, ezt tudomásul kell vennie mindenkinek.

 

Ebben az országban az elmúlt években éppen abból származott sok-sok bajunk, hogy sokan gondolták úgy, ők felül vannak a törvényeken, rájuk azok nem vonatkoznak. Nekik lehet lopni, csalni, egy egész országot megtéveszteni. Nem. Nem lehet. S remélhetőleg eljön majd a nap, amikor az önmagukat törvények felettivé kinevezők el fogják nyerni büntetésüket és élvezni fogják törvényszegéseik éretlen gyümölcsét.

 

A mellényes képviselő úr sajnos, ugyanezt tette. Felülhelyezte magát egy törvényen, egy bírósági határozaton. Dacból-e, vagy tüntetésből, ő tudja. De megtörtént: az, akitől éppen a törvényekhez való hűséget várja el az ember, hiszen törvényesen megválasztott képviselőnk, tüntetőleg felrúgott egy rá is vonatkozó törvényt. És ami ijesztő: így tette le a képviselői esküt. Aminek itt a hiteles szövege:

„Én,… a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem. (A képviselő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen”

 

Ezek után döntsük el, ki is kérjen bocsánatot, a köztársasági elnök-e, vagy a mellényes úriember. Amúgy sokkal üdítőbb látványt a jelenetnek hátat fordító képviselők sem nyújtottak (a második legkisebb párt az országgyűlésben). Ők csak rátettek még egy lapáttal, hogy ne legyen felhőtlen az örömünk.

 

Ahogyan ugyancsak ők a Székely himnusz éneklésével láthatólag nem tudtak mit kezdeni, volt, aki kiment (Gyurcsány Ferenc), más meg kezdett csomagolni. Volt, hogy a Székely himnusz éneklésével az ember letartóztatást, rendőrségi előállítást kockáztatott. Az a himnusz akkor, másképp szólt. Mostanra divattá lett, ami éppen nem baj, csak valami megkülönböztetés jelképévé lett. Tudni illik, a jó magyarok, minden alkalommal eléneklik a Székely himnuszt. Bár egy sora kétféleképpen ismert, és nem ugyanazt jelenti a két változat. Nem mindegy, hogy azt énekeljük, „Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen.” Ez ugyanis az jelenti, Csaba királyfit kérjük győzelemre segítésért. Vagy azt, a másik változat szerint ”…Csaba királyfi csillagösvényén”. Itt ugyanis Istenhez fordulunk, hogy ő vezessen győzelemre. Ha úgy tetszik, az egyik egy pogány változat, a másik meg keresztyén.

És ez nemcsak ízlés szerinti választás kérdése.

 

Lupták György

 


A cikkekhez és galériákhoz a hozzászólás csak regisztráció után lehetséges.

 

 
Hirdetés