„Budapestet is elérte a világforradalom” – olvasom az Index internetes hírportálon. „Occupy Wall Street” – a világ pénzügyi központjaként emlegetett nevezetes amerikai utca elfoglalására buzdítanak azok a közterületre kitelepült fiatalok, akiknek sátrai már megjelentek Londonban is és a világ több városában is.

 „Foglald el a teret!”- hirdetik immáron a mi fővárosunkban is a sátorlakók, - hogy le ne maradjunk semmiről sem, ami a nagyvilágban történik. „Nem vagyunk biztonságban a bankárok és a politikusok kezében” – mondja a szóvivő. Hogy a mozgalom majd mivé válik vagy mit ér el, azt most persze még messze nem világos. De a kiváltó ok érthető, hisz egyre inkább világos, bajainkért most bizony joggal hibáztathatók a szűk látókörű politikusok és pénzemberek.

Zúdulnak ránk özönével naponta, a rosszabbnál rosszabb hírek. Az üzemanyag ára az autósok számára lassan megfizethetetlen. A forint naponta negatív csúcsokat dönt. Hírek érkeznek azokról, akik valamiféle önellátásra kezdenek berendezkedni. Bármi történhet, a veteményesben megterem a zöldség, az udvaron újra tyúkok kapirgálhatnak majd, a hizlalt disznó is az ólban, most biztos befektetésnek tűnik. Igen ám, de ezt nem tudják megtenni a nagyvárosban élők. A panel erkélye nem sok mindenre alkalmas… Mi lesz velük? Egyre rosszabb a kedvünk. 

Látjuk a kormány erőlködését is. Menteni a reménytelenül eladósodottakat, csökkenteni az ország hatalmas adósságát. Azt, amit nem ők halmoztak fel, hiszen a baj még 2008-ban keletkezett. Kérdés azonban, hogy lehet okosnak lenni egy olyan helyzetben, amilyenhez hasonló még nem volt, s amire nincs recept…

Másutt még rosszabb a helyzet. Az ember nem érti, hogyan mehet egy egész ország csődbe? Mi történik akkor? Valóban, nem kapnak fizetést a tanárok, az orvosok, a közalkalmazottak? Hisz ez sok százezer embert jelent! Zárolják a bankszámlákat? Nem lehet a bankautomatákból sem pénzt kivenni? Ez pedig már mindannyiunkat érint. Mi, egy nagyjából biztonságos kor gyermekei, el sem tudjuk képzelni azt, amelyet nagyapáink még emlegetnek. Amikor billpengőket sodort a szél a pesti utcán. S egy havi fizetésért alig valamit lehetett vásárolni a boltban.

Azt mondja a soltvadkerti polgármester, hogy az önkormányzatnak náluk nincs egy fillér adóssága sem. Mert az ott élőkben él még a régi mentalitás: addig nyújtózkodtak csak, ameddig a takarójuk ért. Ők nyugodtan alszanak. Az adósságválságot eszerint „takaróválságnak” is lehetne nevezni. Egyének és országok keze-lába lóg már ki régen a kicsi takaró alól.

Világos az is, nem lehet olyan pénzekre alapozni, melyek mögött nincs tényleges munka! Az asztalos elkészít egy széket, azt eladja. Ezzel ő adott valamit a világnak a munkájával. Ugyanígy a földműves, a lakatos, a tanár, az orvos – mindazok, akik ténylegesen dolgoztak, értéket hoztak ezzel létre. Az ügyeskedők, a spekulánsok semmilyen értéket nem hoznak létre, - s ez igaz a seftelő bankokra, kormányokra is.

Hol voltak a szakemberek, a „látók”, akkor, amikor szólni kellett volna? Mit szólni, nagyot kiáltani kellett volna! Évekkel ezelőtt, mikor építési hitelt kívántam fölvenni, a megkérdezett bankok, egy kivétellel, mind a svájci frankra akartak rábeszélni. Hol van azok felelőssége, akik akkor emberek százezreit vették rá egy pillanatnyilag jónak tűnő ötletre? Akikre mi laikusok bízzuk magunkat, azok eszerint csak az orrukig látnak? „Az okos ember hitelből él”- folyt a vízcsapból is. Senki nem szólt ellene. Százezrek vettek a semmiből autót, lakást, ki tudja még mit. És senki nem emelte fel az ujját figyelmeztetve, ennek nem lesz jó vége. Olvasom, hogy egy osztrák bankvezér ötlete volt a svájci frank alapú hitelek elterjesztése, többek közt nálunk is. Hol van most ez az úriember? És: Brüsszel, ahonnan az Unió nagyokosai annyi mindenbe beleszólnak, látva a görög és a többi problémát, miért nem szólt, miért nem lépett? Válaszra váró kérdések…

Az őrálló felelősségéről olvashatunk Ezékiel próféta könyvében. Akit őrállóvá tett Isten és látja jönni az ellenséget, de nem szól, nem fúj riadót, s a baj megtörténik, azt az Úr számon fogja kérni! „Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni, - ahhoz való tulajdon és talentumok nélkül…” (Széchenyi István: Nagy magyar szatíra)

Lupták György