Valamikor hajdanában, amikor a kiskőrösi porondon csak a Kunság Rádió maradt állva, történt, hogy a rádió amúgy római katolikus hiten lévő tulajdonosa megkereste az evangélikus gyülekezetünket, s felajánlott vasárnaponként egy órányi műsoridőt. 

Ez kiváló lehetőség volt az otthonhoz, ágyhoz kötött, templomba járni már nem tudó vagy éppen úton lévő, autóban rádiózó emberek megszólítására. A gáláns ajánlat tehát azt jelentette, hogy egyedüliként mi szólhatunk minden vasárnap reggel a rádiót akkor éppen hallgatókhoz. Mi, evangélikusok, a város legnagyobb vallási közössége, akkor úgy gondoltuk, élnek még a városban más felekezetű emberek is, és azt kértük a rádió tulajdonosától, ajánlja fel ezt a lehetőséget a helyi katolikus, református és más gyülekezeteknek is. Ez így is lett, s kialakult egy rendszer: a rádió munkatársa elkészítette a beosztást, idejében figyelmeztette az éppen soron következő gyülekezetet – és a város népe vasárnapról vasárnapra kapott egy órás keresztyén útravalót, lelki töltést. S a rendszer évekig működött mindannyiunk megelégedésére.

Történt azonban, hogy egy napon a Kunság Rádió átalakult Mária Rádióvá s a helyi adás mindösszesen pár órára szűkült. Ezzel egyik pillanatról a másikra vége is szakadt a rádiós megszólalási lehetőségeinknek. Miután a korábbihoz hasonló gáláns ajánlat nem érkezett, gondoltam, írok a Mária Rádió elnökének. Levelemben vázoltam a korábbi gyakorlatot, s hogy az jól működött, valamint felhívtam a figyelmét arra a tényre, hogy a legnagyobb gyülekezetként sem éltünk vissza a kapott lehetőséggel és megosztottuk azt a többiekkel is. Kérdeztem, lenne-e lehetőség valami hasonló konstrukcióra a Mária Rádió esetében is?

Levelemre 2010. november 30-án kelt levelében a rádió elnöke a következőket írja: Örömmel fogadjuk együttműködési szándékaikat, amennyiben a Mária Rádió működési elveit figyelemben tartják… A rádió célja, hogy minél több közösségnek teret adjon műsorszerkezetében. Hálásak lennénk, ha a kiskőrösi evangélikus közösség is részt venne a Mária Rádió missziós munkájában, műsorukkal színesítve a rádió jelenlegi palettáját…” A levélnek örültem, bevallom nem erre számítottam. Mert nem lepett volna meg, ha pl. azt közlik velem, ezek a piac törvényei, megvettük a frekvenciát, mostantól mi diktálunk. Fájó szívvel, de megértettem volna. De a kapott levél nem erről szólt, hanem együttműködési lehetőségről. S elindult a párbeszéd. Kezdetben döcögősen, mert kaptam pl. egy meghívót a rádió budapesti székházába, s már Pesten voltam, amikor a randevút telefonon lemondták – szerencsére, volt más dolgom is. Majd meglátogatott irodámban a Mária Rádió két munkatársa, akikkel több mindent átbeszéltünk. Kérésükre készítettem egy szándéknyilatkozatot, amelyben négy pontban vázoltam az általam elképzelt együttműködési lehetőségeket. Erre a rádió munkatársa e-mailben ígérte, hogy „holnap stábértekezleten megvitatjuk s visszajelzünk.” Ez volt 2011. február 13-án. Miután április 6-ig, - tehát szűk két hónap alatt semmiféle visszajelzés sem érkezett, így újra megeresztettem egy levelet az elnök úrnak. Levelemben vázoltam, hogy a kiskőrösi kistérségben mindösszesen csak Kecelen, Akasztón és Császártöltésen van egyértelmű katolikus többség. Kiskőrös és környéke inkább evangélikus, Soltvadkerten is talán csak harmada a katolikusok aránya a városban élő evangélikus, református közösségekhez képest. Biztató ígéreteket kaptunk, de ezen túl semmiben nem léptünk előre. Az elnök úr április 8-án válaszolt is, ahol korrekt módon elnézést kér és sajnálatát fejezi a dolgok szerencsétlen alakulása miatt. És leírja a következő mondatot: „Külön megkértem a munkatársakat, gyorsítsák fel és tegyék gyakorlatba minél előbb az önökkel való együttműködést.”

Ma, június 13-án, pünkösd hétfőjén leírhatom: újra eltelt két hónap és semmi, de semmi sem érkezett a Mária Rádiótól. Se telefon, se levél, semmi. Igazából már nem is vágyom erre az együttműködésre. Arra tanítottak, hogy az olyan szekér után ne loholjak, amely nem akar fölvenni. De nem lett volna egyszerűbb, sőt, keresztyénibb ezt rögtön az elején megmondani? Egyikünk sem futott volna akkor fölösleges köröket.

Pünkösd a Lélek ünnepe, az egyház születésnapja. S valójában az egymás megértésének az ünnepe is. Ebben az ügyben azonban most nem ennek voltunk a tanúi.