Az evangélikus imaház

A kiskőrösi evangélikus gyülekezet a hívek adakozásának köszönhetően a húszas évektől stabil pénzpolitikát folytatott, ezért 1948-ban elhatározták, hogy belekezdenek a már régóta szükséges második templomuk, a Gyülekezeti Imaház megépítésébe, mivel annak idején annyian látogatták az istentiszteleteket, hogy sokan már nem fértek be a templomba.

A gondolat 1933 októberében, Luther születésének 450. évfordulóján vetődött fel először, majd 1939-re gyűlt össze annyi adomány, hogy megvásárolták a téglákat. A 159 ezer darab téglát két év múlva a nagy árvízben megrongálódott házak javítására a község megvásárolta. A befolyt összegen az egyházközség megvette az úgynevezett Tibold-féle kastélyt, annak eladásából fedezték később az építkezés költségeinek felét. 1948 januárjában a Centenáriumi emlékévben tették meg az első kapavágást. Lázas iramban folyt a munka, az építkezés költségének a másik felét a hívek adakozásából teremtették elő. Az építkezésben pedig részt vett a gyülekezet apraja-nagyja a lelkészekkel és a presbiterekkel együtt. Az imaház 1949 pünkösdjére készült el. Külső vakolása még nem volt és a nagyterem mellett csupán a két kistermet lehet használni, de várta a híveket. (ifj. Tóth-Szöllős Mihály segédlelkész írása nyomán)

Dr. Murányi György korabeli lelkész írásából: A gyülekezeti ház építési költségeinek biztosítására presbitériumunk elhatározta, hogy a Csokonai utcában lévő földterületet, valamint a régi sertéspiac területét házhelyek céljára parcellázza. Ugyancsak eladásra kerül a Tibold majorban lévő összesen húsz hold terjedelmű kaszáló, az úgynevezett felszegi iskola mindkét épülete, valamint a régi napközi gyermekotthon Teleki utcai épülete is eladásra kerül.    

Ponicsán Imre lelkész írta a "Lélek üzenete" című kiadvány főszerkesztőjeként 1949-ben: Isten segítő kezére hajolva közöljük a gyülekezet minden tagjával, hogy teljesen elkészült a gyülekezeti ház templomi részének belseje. Hófehérre meszelt falak között oltár és szószék várja az imádkozó hívek seregét. Nem maradnak már százak a templom falain kívül, mert akik nem férnek be ünnepeinken a régi templomba, azokat várja a Második Templom. Új oltárunk feldíszítését, az oltárterítők készítését versengve vállalják híveink, de egy hatalmas függöny is kellene az előadói emelvény elé. Egy testvérünk a tölgyfa ajtót készíttette el, másik az emeletre vezető lépcső korlátját. Legalább 300-400 darab székre és asztalokra is szükség lenne a szeretetvendégségekhez. Aztán, ha minden készen van, hozzáfoghatunk a külső vakoláshoz is, hogy szépülő községünk legszebb dísze lehessen hatalmas épületünk.

Boda Zsuzsa