Éppen az írásom címén gondolkodtam, amikor hívtak a barátaim: - Halottad, Cseljabinszk mellett becsapódott egy hatalmas meteorit. Pusztító lökéshulláma kapcsán közel ezer ember megsérült, akadozik a mobilszolgáltatás, kiürítették az iskolákat, óriási az anyagi kár. 

Rövidesen többen is felhívtak, - mennyire kiszolgáltatott az ember – mondogatták. De hiszen a világűrből hulló „bombák” a kirendelt pályájukról letért, a teremtés csodálatos rendjéből, a harmóniából kiszabadult „csillagdarabok” – jegyzi meg valaki!

– Mennyire igazad van, teszem hozzá magam is, miközben mosolyogva megjegyzem; a jelenséget alaposan leegyszerűsítettük. Mégis elgondolkodom, ugyanis a tapasztalataim igazolják, a lelki görcsökkel élő emberek valamikor letértek a „kijelölt” pályájukról.

Az egészséges diszharmónia az igazi harmónia kezdete

„Küzdést kívánok, diszharmóniát, mely új erőt szül, új világot ád…” - írja Madách Imre, az Ember tragédiája című művében. Majd szét robbanok a dühtől de inkább csak nyelek és hallgatok – a békesség érdekében… –mondta valaki, Ez a békesség hamis és embergyilkos békesség. A duzzogva hallgatás feszültsége nyugtatószerekhez vezet, s végül akár a szívinfarktusig. Egyik csoportterapeuta tanácsolta házaspárok részére: „Ha túl sok feszültség halmozódott fel közöttetek, s a kölcsönös sértegetés lavinája elindult, nem számít, ha teli torokból kiáltotok egymásnak, de tegyétek ezt egymást átölelve, egymás vállai felett, s rájöttök, a hangok elszállnak, de a szívetekben továbbra is összetartoztok.” A feszültségmentes élet idealista, romantikus gondolat, de távol áll a ideális valóságtól. Az életben, ahogyan a zenében is, a diszharmónia a szükséges feszültség a harmónia magasztos átéléséhez.

Boldogság-kutunk vödrei Beszélgetés

Hogy van az édesanyád? -kérdezem az ifjú vendégemet. Nem tudom ! –válaszolta. Hogyhogy nem tudod, hiszen otthon élsz a családban, nem? Igen, otthon lakom, ott alszom, s otthon főznek rám, de nem beszélgetünk. Beszélünk, szó sincs haragról, jól  vagyunk, csak nem beszélgetünk. Mindenkinek meg van a maga dolga, a maga témája, nem vagyunk egy korosztály, nincsen miről beszélgetnünk. Elgondolkodom; ez a fi atalember azért ült le velem beszélgetni, mert szomjas a lénye. Szomjas az elismerésre, a visszajelzésre, a „másik” emberre, akitől távol él, pedig ott van mellette. Megdöbbentem, amikor az édesanyjával beszélgettem. Három gyermek gondos, szerető édesanyja. Szívesen megtesz bármit értük, de nem tudja miért szomorú, vagy  dühös a gyermeke napokon át. - Majd elmúlik, előfordult ilyen már máskor is –magyarázza, miközben láthatóan hiányzik belőle a kiegyensúlyozottság harmóniája, a meggyőződés, a boldogság. A beszélgetés azok számára öröm, akik szeretik egymást, ezért tudnak JÓT beszélgetni. A beszélgetés öröme nem a bőbeszédűségben rejlik. „Csak gyökeres szót adj!” -mondja Áprily Lajos az egyik versében. Helytelen a gonosz beszéd, a hamis vád, a pletyka, a hazugság. „Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok...”( Jakab 3:10)

Harmónia, vagy Káin-komplexus?

Egymás jelentik fel az emberek kis hazánkban. Az Adótanácsadók Egyesületének alelnöke nyilatkozata szerint az utóbbi egy évben négyszeresére nőtt a névtelen feljelentések száma. Az irigység, sértettség, gyanakvás gyorsan hatalmába kerítheti az embert  egy óvatlan lelki állapotában, ahogyan ez a szentírásbeli Káninnal is megtörtént (1. Móz. 4. rész). Látszólag kicsi befektetéssel tudunk borsot törni a riválisaink orra alá –névtelenül. Önmagunk és a lelkiismeretünk elől azonban nem rejtőzködhetünk. Csak a beteg társadalom épít az emberi gyarlóságra, de az egészséges lelkű ember tudatosan őrzi saját boldog harmóniáját a feszültségek között is. Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkoznunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene. (John Churton.)

Városi Ferenc