Senki sem gondol szívesen a saját halálára, a szeretteiére meg még kevésbé, de ha mégis bekövetkezik a váratlan tragédia, mit válaszolna a következő kérdésre: hozzájárul ön az átültethető szervek eltávolításához? Ma Magyarországon betegek százai várnak új szívre, májra, vesére, amivel megmenthetnék az életüket. S talán a gyászolóknak is jóleső a tudat, hogy szerettük egy-egy szerve másik emberben él tovább. A szervdonorság mégis szinte tabutéma nálunk.

A BOLDOG TÚLÉLŐ

- Majd kiugrottam a bőrömből, amikor nyílt a kórházi szoba ajtaja és berohant a nővér: „Laci, indulás, megjött az új szív! - meséli a közelmúltban kettős transzplantáción átesett akasztói Suhajda László, akinek életéért sok százan fogtak össze Kiskőrösön is. Kórházi kezelésére, a család megélhetésére, a sterilszoba kialakításának finanszírozására műanyagkupakok tonnáit gyűjtötte össze a lakosság. 

- 17 éves voltam, amikor közölték, olyan betegséget örököltem, amivel csak ideig-óráig élhetek. 2007-ben már csak defibrilláló beültetésével tudtak segíteni az egyre romló állapotomon. Két év múlva kerültem nyilvántartásba, mint szervcserére szoruló beteg. Jöttek a kivizsgálások, eltávolították két fogam, az egyik vesém, melyben rákos sejteket fedeztek fel, majd várólistára kerültem. A kilátástalanság miatt sokszor éreztem halálfélelmet. Akkorra már a legtöbb időt kórházban töltöttem. Egy éve szeptemberben elektromos viharba kerültem, 86-szor ütött ki a defibrillátor. Csak az járt a fejemben, hogy történjen már valami, vagy haljak inkább meg! A bizonytalanság lélekölő volt. Másfél évet vártam, mire közölték, nem lehet tovább húzni: műszívet kapok. Azzal a tudattal bólintottam a dologra, hogy tudtam, az az ember, aki előttem felnőttként műszívet kapott, mindössze öt napig élt. Végül jól sikerült a műtét, ám a sok vérhígító miatt el kellett távolítani a másik vesémet is. Ez megint megtört. Újra jöttek a kórházi kezelések, a vesedialízis. A testemen annyi szúrás volt a kanülbeültetések után, hogy nem volt már hova szúrni. Ekkor feltettek az Eurotranszplantációs listára. Május 23-án aztán megtörtént a csoda. Csörgött a telefon, egy München melletti kisvárosban egy 37 éves férfi testéből ki tudtak menteni egy szívet, és két vesét. A boldogságtól a fellegekben jártam! 

Nem volt idő sokat gondolkodni, irány a műtő. Két és fél óra múlva a testemben spontán megdobbant az új szív. S bár a veseátültetés nem hozott sikert, mert szövetelhalás miatt a szerv nem működött, csak az éltetett, hogy vese nélkül még lehet élet, de szív nélkül nem. Aztán újabb várólista, majd egy hónap után riasztás: van vese! Két év kórházi kezelés után végre hazajöhettem. Ma már csak hetente járok felülvizsgálatra. Tudom, hogy nagy szerencsém van, hogy életben vagyok, és ezt annak az embernek köszönhetem, aki felajánlotta a szerveit. 

Ma Magyarországon körülbelül 140-en várnak szívre, ebből 70-80 embert magam is megismerhettem a hosszas kórházi kezelések alatt. Nagyon nehéz volt elveszíteni egy-egy transzplantációra váró társunkat, vagy azt a 13 beteget, akik az átültetés után hunytak el.

AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

Oroszi Andi éppen csak betöltötte a 18. életévét, amikor az orvosok közölték vele, édesanyjánál beállt az agyhalál. 

- Minden olyan hirtelen történt, hogy még fel sem fogtam, anyu soha nem fog felébredni. Ott feküdt előttem, gépek működtették a szerveit, amikor az orvosok közölték, nincs mit tenni. Elmondták, hogy kiveszik azokat a szerveket, amelyeket donorként fel tudnak használni, mert anyu nem rendelkezett az ellenkezőjéről. Először minden porcikámmal ellenkeztem, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy lehetne őt életben tartani. Aztán beláttam, így lesz jó. Hónapokkal később a Vöröskereszttől kaptam egy levelet, amelyben megköszönték a szervdonorságot. Tájékoztattak, hogy anyu tüdejét egy idős bácsi kapta meg, két veséjét és a máját pedig három középkorú beteg. Sajnos többet nem tudok. Pedig nagyon örülnék annak, ha láthatnám őket. Anyu elvesztése után egy kis vigaszt nyújt, hogy tudom, mások életét mentette meg. A gyász fájdalmában a hozzátartozóknak nagyon nehéz a döntés, hiszem, hogy jól cselekedtek az orvosok.

KI RENDELKEZHET?

Magyarországon a feltételezett rendelkezés elve működik, ami annyit tesz: ha a páciens életében nem tett tiltó nyilatkozatot, akkor halála esetén eltávolíthatók a szervei. Kiskorú esetében a szülő vagy a gyám dönt. Ha intenzív osztályra kerül egy beteg, akinél az agyhalál jeleit észlelik, azonnal megnézik, hogy szerepel-e tőle tiltó nyomtatvány az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban, vagy a személyes holmija között. Az agyhalál beálltát egy háromtagú orvosi bizottság állapítja meg, szigorú jogszabályok szerint. 

ELPOCSÉKOLT SZERVEK

Az emberek gondolkodásmódját, a magyar donációs kultúrát és általában az egész rendszert kettősség uralja. Nálunk a halál még mindig tabutéma, így sok hozzátartozónak a kórházi ágynál kell szembenéznie azzal, fogalma sincs, mi volt az elhunyt álláspontja a transztplantációval kapcsolatban. Talán emiatt van az, hogy bár a magyarok donációpártiak, a tragédia pillanataiban a hozzátartozók sokszor nem képesek túllépni a gyászukon. Az átültetések majd 30 százaléka hiúsul meg a rokonok tiltakozása miatt. Magyarországon 118 kórház rendelkezik intenzív osztálylyal, így alkalmas az agyhalottak ellátására. Ennek ellenére tavaly mindössze 58 intézményből érkezett donorjelentés. Több kórházból az elmúlt évtizedben egyetlen értesítést sem küldtek - áll az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Iroda jelentésében.

KISKUNHALAS KÉSZ A DONORSÁGRA

- Évente átlagosan 1-2 szerdonorunk van. Volt olyan év, amikor négy is akadt, de idén egy sem. Lehetne több is - mondja  Lengyel János, a kiskunhalasi Semmelweis Kórház orvosigazgatója. A szervdonorság a tízszerese is lehetne, ha minden tényező összeállna. Megvan a teamünk, aki az agyhalált megállapítja, és aki a donorságot elindíthatja. A legtöbb esetben azonban a hozzátartozók kegyeleti okokból nem járulnak hozzá a szervkivételhez. Bár a törvény értelmében nem kell a hozzátartozó beleegyezése, mi mégis az egyetértésüket kérjük. A másik ok, hogy kevés az ideális donor. A legtöbben nagyon sok betegséggel kerülnek az intenzív osztályra, kevés ép szervük van. A transzplantációnál pedig az a jó, minél több szervet tudnak kiemelni. De volt már arra is példa, hogy nem ért rá az a munkacsoport, aki a szervkivételt végzi. Szóval, soktényezős a siker záloga. Egy biztos, a hozzátartozókon sok múlik!

Suhajda László gyógyszerköltsége havi 12 ezer forint, plusz a fertőtlenítő szerek, a védőmaszkok, a hetente Budapest-Kiskőrös közötti utazás. A költségek felemésztették a 35 éves fiatalember és felesége minden tartalékát. Aki szívesen segítene neki, az hívja a 06-70/32-55-261-es telefonszámon, vagy utalhat az alábbi bankszámlára: 52500044-17006046