A nyár a fiatalság, a csábítás, a szerelem, a lenge öltözetek, kivillanó testrészek évszaka. Formás keblek, csípőnadrágból kikukkantó tangapántok, arasznyi miniszoknyák - ezzel találjuk szembe magunkat az után, a strandon, a buszon, délelőtt, délután és éjjel.

Az erotika szinte tapintható a fülledt nyári estéken. De mi a helyzet, ha a tükörbe belepillantva nem azt a testet látjuk, amit szeretnénk? Szedmák Franciska pszichológussal beszélgettünk.

Milyen kérdések merülnek fel a férfiakban és a nőkben korosztálytól függetlenül a testtel és a fedetlenséggel kapcsolatban? A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány általános gondolatot. „Mindenki engem néz, biztos nevet rajtam.” „Ha vékonyabb lennék, biztosan vonzóbb lennék.” „Nem vehetek fel csinos fürdőruhát, mert a hájam kilátszik.” Mindenképpen említésre méltó azonban, hogy a nőket sokkal inkább érintik a testiségből fakadó előnyök és hátrányok is. Nyilván nem lehet azonos keretek között összehasonlítani egy serdülő lány testét egy három gyermekes édesanya testével, és persze ésszerűtlen is lenne. Önmagunk elfogadása, és szeretete azonban meghatározhatja nem csak az általános közérzetünket, de az önbecsülésünket is, és ezzel együtt a testképünket is. Természetesen, ahogyan múlik felettünk az idő, sokkal többet árthatunk magunknak azzal, hogy a fiatal éveinket siratjuk, és nem a korosztályunknak megfelelően öltözködünk. Életkorunk elfogadásával viszont sokat nyerhetünk, magabiztosabbá válhatunk, hiszen minden életkornak, életszakasznak megvan a maga feladata és szépsége. Persze, ha valakinek a túlsúlya egészségügyi problémákat okoz, akkor érdemes elgondolkodni a diétán (de semmi esetre sem a nyári turbódiétákon, ami a jojo-effektushoz vezető leggyakoribb út) és a testmozgáson. Mert nem csak a külsőségre kell adni, testünk igényli a törődést. A csodadiéták, és különböző fogyasztószerek használata rendre mellékvágánynak bizonyul. Az ezzel élőket óvatosságra intem. Manapság közhelynek tűnik az a kijelentés, hogyha valaki boldog, és elégedett, illetve egészséges, akkor az meg is látszik rajta, de igaz, hogy aki el tudja fogadni önmagát, az szinte sugárzik, legyen vékony testalkatú vagy akár teltebb. Ahogyan Hermész Triszmegisztosz mondta: „Ahogy fent úgy lent, ahogy kint úgy bent.” A ragyogást nem lehet megjátszani. Ha lustaságból, vagy önnön hedóniánk miatt elhanyagoljuk a testünket, az evés egyfajta pótcselekvésbe megy át, nem fogjuk jól érezni magunkat a bőrünkben. Ez vica versa is igaz, aki koplalással sanyargatja magát, bár vékony lesz és az adott trendnek megfelelő, ám lelkileg ugyanúgy önértékelési gondokkal küzdhet.

Az ideális testsúly tehát relatív fogalom. Persze kiszámolhatjuk „ideális” testtömeg indexünket, na de elégedettek vagyunk, amikor a tükörben megpillantjuk magunkat? A válasz nem minden esetben „igen”. Éppen ezért vélem, hogy az ideális testsúly szubjektív kategória. Azt javaslom mindenkinek, hogy törődjön a testével, de önmagának próbáljon megfelelni. Aki eljut odáig, hogy megbékél a testi adottságaival, egészségesen él és elfogadja önmagát, annak már nem is annyira fog számítani, hogy a külvilág milyen ítéletet alkot róla. 

vnm