A táplálékfelvétel, az evés létfenntartó tevékenységünk, természetes velejárója a mindennapoknak. A testileg-lelkileg egészséges ember számára bizonyos mértékig örömforrás, családi, társasági életünk része. A testalkatunk és az evési szokásaink is részben öröklötten meghatározottak, részben a tanult minta alapján alakulnak és az aktuális divat is befolyásolja. 

A kövérség és a soványság egyidős az emberrel, a kóros esetekkel sokáig a belgyógyászat foglalkozott, manapság inkább a psychiátria. Ennek az az oka, hogy egyre többet tudunk az evés biológiai és lelki mechanizmusairól. Az evészavaroknak két fő típusa van, az anorexia vagy kóros soványság és a bulimia, amire a túlevési rohamok és azt követő önhánytatás a jellemző. Ha utóbbi elmarad, az evési kényszer jelentős túlsúlyt eredményez. A kövérség nem sorolható a klasszikus evési zavarokhoz, bár sok psychés vonatkozása lehet, inkább belgyógyászati betegségekhez társul, vagy egyszerűen a túltápláltság és a mozgáshiány következménye. A valódi evészavart betegségnek kell tekinteni. A kórházba kerülő anorexiások nyolc százaléka tíz éven belül meghal, s mivel általában fiatal lányokról van szó, ez ijesztő. A bulimiások ritkábban kerülnek orvoshoz, a problémát rossz szokásnak tartják, gyakran titokban „zabálnak” és hánynak. Az anorexia testi tünetei feltűnőek, extrém soványság, a kialakult testképzavar miatt ezek a lányok még így is kövérnek érzik magukat. Gyakran elmarad a menstruáció. Az anorexiások többnyire intelligensek, teljesítmény orientáltak, gyakran aktívan sportolnak, sokszor észlelhető náluk különféle kényszeres rituálé. Az evést nyíltan vagy burkoltan elutasítják, nincs betegségtudatuk, így nem akarnak változást. Viselkedésükkel gyakran az egész családot, de főleg az édesanyjukat befolyásolják. Fiúknál gyakrabban látni fordított anorexiát, soványnak tarják magukat, úgy gondolják, az alakjuk nem elég férfias, erőteljes testépítésbe fognak, amit különféle mesterséges étrend-kiegészítőkkel igyekeznek fokozni. Ez komoly egészségkárosodáshoz vezethet.

Az evészavarok lelki eredetűek és szinte mindig feltárható a beteg családjában valamilyen működési zavar, aminek a legérzékenyebb családtag lesz a tünethordozója. Tipikus ilyen zavar a harmonikus máz mögötti megromlott házastársi kapcsolat, a szülők gyermekek iránti túlzott elvárása vagy befolyásolása. Egyéni kockázatnövelő az önészlelés, önértékelés zavara, bizonyos, például depresszív vagy kényszeres személyiség vonások. A két alapvető ösztön, a létfenntartási és a fajfenntartási szoros kapcsolatban van egymással, nem ritkán találunk szexuális zavart is. A kiváltó okok között gyakran szerepel a fokozott stresszhatás. Legfontosabbak a psychológiai tényezők, mert ezek jelenthetik a gyógyítás és a megelőzés lehetőségeit is. Az a gyermek, akit minden sírásra etetéssel vigasztaltak, általános feszültségcsökkentő módszerként tanulja meg az evést, és később is evéssel reagálhat rossz hangulatra, kudarcra, ezt használja dühe levezetésére. Amelyik családban pedig az evés nem természetes napi tevékenység, hanem központi helyre kerül: eszik, nem eszik, mit eszik stb. ott az egymás feletti kontroll, a büntetés és jutalmazás lelki eszközévé válhat. Később, a serdülőkorban a testsúly kontrollálása az élet valódi kérdéseinek kontrollálását helyettesíti. Ha nem szólhat bele pl. a pályaválasztásába, akkor az evés visszautasításával tiltakozik a szülői döntések ellen. Ha nem kap kellő elismerést, figyelmet, az evészavarral vívja ki, hogy foglalkozzanak vele. Az evészavarok, különösen a bulímia akár szenvedélybetegségnek is felfogható. 

Hogyan kezelhető? Az evészavaros fiatal gyakran vált ki indulatot és értetlenséget a környezetből. Az addig jól tanuló, engedelmes lány egyszer csak kezelhetetlenné, akaratossá válik, a másik „akaratgyenge” és csak eszik és hízik. Ha gyanús tünetet észlelünk, azonnal orvoshoz kell fordulni, aki eldönti, mennyire súlyos a helyzet, szükséges-e kórházi kezelés? Járóbetegként is csak komplex terápia lehet eredményes. A testi tünetek kezelése mellett legfontosabb a psychoterápia. A családterápia drámai és tartós javulást hozhat, a csoportterápiák pedig felerősíthetik a gyógyulási folyamatot. Fontos, hogy a beteg és a környezet is elfogadja a változás szükségességét és azt, hogy az érintett sem nem önfejű, sem nem akaratgyenge, hanem tünethordozó, akit gyógyítani, segíteni kell. Az evészavarok leküzdése nagy feladat a betegnek, a családnak és az orvosnak is, az eredmények is gyakran kétségesek, ezért itt is a legfontosabb a megelőzés, a harmonikus családi háttér, a tudatos, szeretetteljes gyermeknevelés, mert a megoldás bennünk van! 

Kedves Olvasóink! Dr. Kováts Borbála rovata a doktornő elfoglaltsága miatt a nyáron szünetel, terveink szerint szeptemberben folytatódik tovább.