Sok kis diák és szülő érdeklődik, mi a helyzet szeretett tanító nénijük háza táján, mióta nincs közöttük. Ocskó Erika ugyanis két hónappal ezelőtt egészséges kisfiúnak adott életet. Otthonában látogattuk meg a boldog családot.

- Nagyon szerencséseknek gondoljuk magunkat, amiért az esküvőnk gyorsan megérkezett hozzánk a gólya. Már régóta készültem az anyaságra, a gyermekvállalás közös döntés volt - kezdi a beszélgetést Erika, miközben nem veszi le a szemét a kicsi babáról.

- Januárig dolgoztam a Petőfi iskolában, a téli szünet után már nem mentem vissza, így a terhességem utolsó két hónapját pihenéssel töltöttem. A terhességem alatt szerencsére semmi probléma nem akadt, minden vizsgálat megnyugtatott bennünket.

Könnyen jött Kristóf a világra?

- A szülés, mint az egész várandóság, apás volt. Minden vizsgálatra együtt jártunk, együtt készültünk. Azon a bizonyos napon Krisztián végig mellettem volt, rengeteget segített. Számára is élete legnagyobb csodája, hogy látta megszületni a fiát, aki Kecskeméten, március 10-én, este 23:30-kor jött a világra. Természetes úton született, 3450 g, 52 cm-rel. Levetettük az őssejtet is, amire reméljük sosem lesz szüksége.

A névválasztás érdekesen alakult, mivel először azt mondták, lányunk lesz. Aztán később bebizonyosodott, hogy mégis kisfiú, így lett Kristóf, hasonló a neve apukájáéhoz.

Kristóf ma már kéthónapos nagyfiú. Nagyon szeret babakocsizni, apukájával fürödni. Három nagynéni kedvence és a családban mindenki szeme fénye. Már megismer minket, ránk mosolyog, ami nagyon jó érzés. Minden nap mondókázok és énekelek neki, amit nagyon szeret és kacarászik közben. Külsőleg egyre inkább hasonlít az apukájára.

Mit éreztél abban a percben, amikor először a kezedben tarthattad?

- Azon az éjszaka semmit nem aludtam, annyira boldog voltam. Mint utólag kiderült Krisztiánnal is ugyanígy volt, itthon. Kristóf lett a legfontosabb nekünk, minden körülötte forog. Az első két hétben Krisztián is itthon volt velünk, ez alatt lettünk igazi család.

Kristóf nagyon békés, kiegyensúlyozott kisbaba, csak akkor mérges, ha nem kap rögtön enni. Az esti fürdetés már sírás nélkül megy. Sokat gyönyörködünk benne, és ha egymásra nézünk, csak annyit mondunk: nagyon szerencsések vagyunk - mondja Erika. - Mindemellett gyakran gondolok az iskolára és a gyerekekre is. Életemnek ez a fele most egy kicsit hiányzik. vnm