A lelki egészség, a lelki zavar, a viselkedési rendellenesség vagy a psychés betegség meghatározása bonyolult feladat. Egy biztos, nagyon sok a lelki problémával küzdő ember. Ma úgy látjuk, hogy a személyiséget jelentősen meghatározza a gyerekkora, de önmagát is alakítja. Ez az önfejlesztő erő a felnőtt korban is erős, az emberben lényéből fakadó a belső harmóniára törekvés. Ha ez a harmónia hiányzik, könnyen kibillen a lelki egyensúly. 

Delfi az ókori Görögország leghíresebb jóshelye volt. A polgárok mellett odajártak a hadvezérek, filozófusok és uralkodók Nagy Sándortól Szokrateszig, mert tudni akarták, mit hoz a jövő? Így van ezzel a ma embere is, csak nem a görög jósdába jár. Vajon a magyar jóshelyeken ismerik-e a Delfi-i feliratot: „Ismerd meg önmagad, és tudni fogod sorsodat, mert a sors Te vagy!” Nem külső erők uralkodnak rajtunk, belső erőink alakítják jellemünket, személyiségünket és formálják jövőnket. Változtass magadon és változni fog a sorsod is, ez a jósdai felirat igazi üzenete. 

Természettudományos ismereteink és a társadalmi kutatások az emberi viselkedés sok rejtett rugóját, feltételét és okát feltárták, de a szubjektív emberi problémák ugyanazok maradtak. A leggyakoribb kérdések, amelyeket felteszünk magunknak: Ki vagyok én? Hol a helyem a világban, az emberi kapcsolatok rendszerében? Miért vagyok boldogtalan, miért rossz a közérzetem, miért nem tudom kibontakoztatni a képességeimet, miért keveredek újra-meg újra hasonló konfliktusokba? Miért nem szeretnek úgy, ahogy igényelném, és miért nem tudok úgy szeretni, ahogy arra másoknak szüksége lenne? Mi az életem célja és értelme? Ezek a kérdések a megismerésre hajló ösztönünkből fakadnak, de az ember a külvilágon túl önmagát is ismerni vágyik. Az önismeretre való törekvés másik hajtóereje, hogy szeretnénk az életünket tudatosan vezetni. Ennek a szándéknak kiemelt célpontjai az emberi kapcsolatok, hiszen társas szerepeink sikeres betöltéséhez /szülő, gyerek, házastárs, szomszéd, munkatárs/ szintén saját magunkat kell eszközként használnunk. 

Egy ember életvezetésének időszakos nehézségeit, vívódásait önmagával, „szabálytalan” megoldásait nem ritkán kezelést igénylő betegségnek minősítik.  A nyugtatók, az alkohol vagy egyéb pótcselekvések „olcsón” és gyorsan csökkentik a feszültséget, de ha kemény munkával nem járjuk végig az önismeret útját, nem tárjuk fel a kiváltó okokat, minden ismétlődni fog. Mások tanácsai helyett érdemesebb lépésről lépésre taposni ki saját hiteles utunkat. Az önmegismerés és a változtatás belső előfeltétele önmagunk szeretetteljes elfogadása. Az elfogadás nem jelent belenyugvást és kritikátlanságot, hanem a továbblépés kiinduló pontja. Az önismeret révén kidolgozhatunk magunkhoz egy javító programot, amely összhangban van belső világunkkal.

Hol és hogyan tanulható meg az önismeret és személyiségfejlesztés gyakorlata?

Jó úton haladunk, ha odafigyelünk arra, környezetünk hogyan reagál a viselkedésünkre, milyen visszajelzéseket kapunk a külvilágból? Hasznos lehet részt venni önismereti csoportban, ahol megtanulhatjuk az érzések kifejezését, a szóbeli önfeltárást, kipróbálhatunk új viselkedési formákat.  Szerencsés esetben a család kiváló önismereti csoporttá válhat. És természetesen hasznos dolog gyakran nézni tükörbe! 

Különböző kultúrák, szellemi irányzatok felhasználásával kikristályosodott egy metodika, ami a lelki-szellemi erők összpontosítására tanít, ehhez jó szívvel ajánlom Popper Péter: Belső utak c. könyvét. 

Az önismereti munka segítséget nyújthat az önmagán változtatni akaró embernek ahhoz, hogy közelebb kerüljön én-ideáljához, hogy jobban tűrje az élet mindennapos terheit, meglássa szépségeit,  jobban megértse önmagát és ezen keresztül másokat is, azaz boldogabb lehessen. A megoldás bennünk van!