A házasságok gyakran azért romlanak meg, mert már az induláskor irreális célokat tűznek ki, mintegy rózsaszín szemüvegen át nézve a jövendőt. Ráadásul ezek gyakran nem is közös, hanem egyéni elvárások, amikről nagyon gyorsan kiderül, hogy nem fognak teljesülni, és máris kezd épülni a párok közötti fal. Mik a legtipikusabb kudarcra ítélt elvárások?

- Ha összeházasodunk, minden problémánk megoldódik, sőt, mi úgy szeretjük egymást, hogy nem is lesznek nézeteltéréseink. 

- A partnerem minden szükségletemet kielégíti. 

- A társam családja ugyan más, mint az enyém, de ez könnyen áthidalható.

- Mi mostantól mindent együtt csinálunk.

Nézzünk meg ezek közül néhányat részletesebben.

SZÁRMAZÁSI CSALÁDUNK

Milyen mintát láttunk a szüleinktől? 

Ha a családi hátterek nagyon különbözőek, különösen a neveltetés, az értékek, a szokások terén, ez nagyon hamar megmutatkozik. Általában igaz lehet, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de ez a házasságban csak korlátozottan igaz. Vannak dolgok, amelyekben a hasonlóság előny, pl. az alapvető erkölcsi normák, világnézeti elkötelezettség. Ha ezekben alapvetően különböznek a házastársak, nemcsak a kettőjük kapcsolata, hanem a közös gyermeknevelés is komoly konfliktusok forrásává válhat. Szeretetteljes elfogadás a származási család irányában és némi elhatárolódással az új család közös értékeinek kialakítása lehet a megoldás.

Ha a házaspár valamelyik szülőtől anyagilag függ, ez könnyen vezethet oda, hogy a szülők jogot formálnak arra, hogy beleszóljanak a fiatalok életébe, s máris jönnek a téglaépítő mondatok: „Nálunk mindennek úgy kell történnie, ahogy a szüleid diktálják?”

Ha a szülőkhöz való szoros kötődés nem anyagi, hanem lelki, ez a másik félben mellőzöttség érzetét keltheti: „Édesanyád fontosabb, mint én?” Mindezek miatt cél a függetlenedés, akár azon az áron is, hogy lejjebb kell adni az anyagi igényeket. Megéri!

GYERMEKEK

Őszintén szembe kell néznünk azzal is, hogy a gyermekek születése a hallatlan öröm mellett komoly krízishelyzetet is jelent. Ha az első gyermek a házasság első évében megszületik, előfordulhat, hogy a pár még nem alakította ki a közös élet játékszabályait, ez pedig könnyebb, ha csak egymásra kell figyelniük. Gyakori, hogy az édesapa mellőzve érzi magát, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egyik szülő se kerüljön másodlagos szerepbe. Itt kell megemlíteni az előző házasságból származó gyermeket is. Ha őt nem tudják közös felelősséggel, és szeretettel befogadni, mindig a „Te gyereked „marad és amellett, hogy ez neki se jó, tégla oszlopokat emelhet a házaspár közé. 

Ahhoz, hogy megússzuk a falépítést szükséges „egy belátás”, hogy a párom minden szükségletét nem tudom kielégíteni és ő sem az enyémet. Mindkettőnknek szüksége van barátokra és külön eltöltött időre, de ugyanilyen fontos a közös érdeklődési kör, a közös élmények, az egymásra szánt idő. Ez lehet közös munka, kirándulás, színház, bármi, ami mindkettőnknek örömet okoz.

Fontos tudni, hogy attól, hogy szeretjük egymást, még „nem válunk gondolatolvasóvá” és ezt a párunktól se várjuk el. Akkor fogjuk tudni, hogy a másik mire vágyik, ha elmondjuk egymásnak. Kedves feleség-társaim! Hányszor hangzik el a szánkból, hogy „ezt igazán kitalálhattad volna”. A férfiak meg nem is mondják, csak elvárják, hogy kimondatlanul is teljesítsük minden vágyukat, s ha nem így történik, csalódottak. Azért reménykeltő, hogy az együtt töltött évek számával egyenesen arányos a „szavak nélkül értjük egymást” érzése. Hatalmas téglává állhat össze, ha nem készülünk fel arra, hogy „mindketten változunk”. Fontos, hogy erre a változásra nyitottak és készek legyünk!