Szent Márton napja valaha az óév utolsó ünnepe volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt, véget értek a mezőgazdasági munkák. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessenek, ihassanak az emberek. Ilyenkor vágták le és sütötték meg a meghizlalt, tömött libát, ''Márton lúdját'', mert úgy tartották: ''Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik''. 

Bortermelő vidékeken az is régen szokásba jött, hogy Márton napján töltenek első ízben az újborból, hiszen „mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett".  Márton napja évszázadokon keresztül a gazdasági év kiemelkedő zárónapja és az adventtel összefüggő negyvennapos böjt kezdete is volt. Szent Márton azon kevesek egyike, aki Magyarországon, Szombathelyen született. Tiszteletére épült hazánk egyik legszebb kolostor együttese, a világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Apátság. Szent Márton és a lúd kapcsolatára vonatkozóan több magyarázatot is ismerünk. A legelterjedtebb az a legenda, mely szerint Szent Márton a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét. Innen származtatható az a régi hagyomány, hogy Márton napjának a frissen tömött, szépen kihizlalt lúd volt az ünnepi eledele. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Szent Márton napjára általában megforr az újbor: "A bornak Szent Márton a bírája" - tartja a mondás. 

Az új évjárat első hírnökeit Márton-napon kóstolhatjuk meg, melyet a ludaskásához vagy libaaprólék-leveshez, esetleg a ropogósra sült libapecsenyéhez fogyaszthatunk el.

Az idén is lesz mire jó szívvel emlékezni, hiszen zamatos, könnyű borok kerülnek a palackokba. Jó évet zárhatunk, hiszen sem a fagy, sem a betegségek nem tettek kárt a gyümölcsben. Az idei termény mennyisége nem volt ugyan kimagasló, de a minősége annál jobbnak mondható. Jók a savak, a cukor értéke magas, nagy energiák vannak a szőlőben. És nemcsak a termény minőségének örülhetünk, hanem az árának is, mely idén elérte azt a határt, amelyre már rá lehet mondani: megbecsülik a bortermelőt, érdemes volt szőlőt termelni. 

Legyen az asztali bor, tájbor, minőségi bor és különleges minőségű bor, biztos, hogy az idén szüretelt szőlőből készült nedüt még sokáig fogjuk emlegetni. 

Nyissunk ki egy szép bort barátaink, szeretteink, családunk társaságában és együtt élvezzük a bor minden tulajdonságát, színét, zamatát, mélységét, illatát! Mindenkinek szüksége van ezekre a szép estékre, amikor beszélgethetünk a szőlőről, a borról, az életről, magunkról, s legfőképpen arról, mennyi kincsre lelhetünk itt városunkban, Kiskőrösön…