Régen nem volt ritka, hogy kamionszámra keresték a régi szlovák bútorokat és berendezési tárgyakat, ma leginkább a gyűjtők járnak vissza Prepszent István régiségkereskedőhöz. A környéken letelepedő külföldiek is innen rendezik be lakásukat régiségekkel - mondja a kereskedő.

- Sokan csak a különlegességeket keresik. Egy-egy hiányzó érmét a sorozatukba, vagy egy régi, Kiskőröst ábrázoló képeslapot.  A réz permetező kannák is kuriózumnak számítanak. Én magam is sokáig gyűjtöttem a már muzeális értékű permetezőket, de tavaly ellopta egy „rezesbanda”a mintegy negyven darabos, egyedi kannákat is tartalmazó gyűjteményemet.

Honnan a vonzalom a régi tárgyak felé?

- Már iskolás korom előtt gyűjtöttem a régi pénzeket. Édesanyám magával vitt, amikor a földeken dolgozott, én pedig egész nap szedegettem a középkori cserépedény-töredékeket a szántásban. 1984-ben lettem tagja a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének, tavaly pedig megválasztottak a kiskőrösi csoport elnökének. Tíz évvel ezelőtt nyitottam meg üzletemet. Szinte küldetésnek érzem, hogy a régi korok emlékeit megmentsem az enyészettől.

Köztudottan gyűjtöd a Petőfi relikviákat is. Ez is megszállottság?

- Egy Petőfi-plakettgyűjtemény megvásárlásával kezdődött a szenvedélyem. Ma már a sorozat 50 darabból áll. Aztán lokálpatriótaként elhatároztam, hogy megtartok mindent, ami a Petőfi kultusz tárgya. Ma már számtalan érmém, pénzem, jelvényem, könyvem, nyomtatványom, bélyegem, szobrocskám van, de nagy költőnk képmásával ellátott kést, gravírozott szódásüveget, festett porcelántárgyat is őrzök. A legbüszkébb egy kulacsra vagyok, amit a múzeumnak ajándékoztam. Nemrégiben bővítettem a gyűjtési körömet, a Kiskőrössel kapcsolatos emléktárgyakat sem értékesítem tovább.