A legtöbb magyar családban természetes, hogy a kisgyermekkel az édesanya megy gyesre, míg az apa a munkahelyen dolgozó családfenntartó. Ám külföldön ez már rég nincs így.

 Németországban például csak akkor támogatja a családot az állam, ha egy ideig az apa is otthon van a gyermekekkel. Mint mondják, így az édesanya is könnyebben vissza tud majd illeszkedni a munkahelyén.

Dorák István és felesége, dr. Mina Anikó az első évben még beosztották, ki mikor vigyáz legidősebb gyermekükre, Mártikára. Ebédidőben váltották egymást minden nap. Később István állása megszűnt, azóta főállású apaként ő terelgeti az évek során Krisztivel és Tamással már három főre gyarapodott fészekalját. Nagy az összetartás, Dorákékat a szív formálta családdá.

- Attól, hogy főállású apa vagyok, úgy gondolom, ugyanúgy élünk, mint a többi család. Szerencsére Anikó fogorvosként itthon rendel, így ő is mindig kéznél van. Az óvodába, iskolába azonban mindig én viszem őket, délutánonként pedig a különórákra is. Mártika gyönyörűen fuvolázik, Kriszti zongorázni tanul, Tomát is beírattuk a zeneiskolába, ő a hegedűt választotta. Kottaolvasásban, hangszeres gyakorlásban Anikó segít nekik, én a leckefelelős vagyok. Nálunk nincs vita abból, hogy ki veszi kézbe a fakanalat, vagy ki tereget ki, ha végzett a mosógép. A háztartás feladatainak elvégzése nemcsak a nő dolga. Mártika már nagylány, egyre többet segít ő is, de a két kisebb gyermekünknek is vannak állandó feladatai.

Hét közben a munka és a tanulás a legfontosabb, és esténként van mit meghallgatni is, annyi élményt él át a három gyermek. Vasárnap délelőttönként mindig istentiszteletre megyünk, utána együtt pihenünk, vagy közös programokat szervezünk. Igyekszünk az igazi értékeket követendő példaként állítani nekik, olyan elfoglaltságokat találunk ki, amiből sokat tanulhatnak. Most a vakáció kezdetétől a nagylányunk úszni tanul, a kisebbek pedig nyomkereső táborban vannak. Márti inkább apás, a két kicsi viszont csak akkor tud nyugodtan aludni, ha anya mondja az esti mesét.

Büszkék vagyunk a gyermekeinkre, hiszen mindhárman csodálatos egyéniségek. A 12 éves Mártika szorgalmas, Krisztike már 10 évesen is talpraesett kislány, mindketten kitűnő tanulók, a 8 esztendős Toma pedig igazi fiú. 

Nem győzünk hálát adni a Jóistennek, hogy ilyen szép családunk van.