Kedves Olvasók! 

Kérem, nézzék el nekem, hogy ezen a héten egy, a személyes szférát kevésbé érintő, ám mindannyiunk számára fontos témát választottam a polgármesteri rovat témájául. Mindvégig figyelemmel kísértem azt a hat hónapot, amely során 2011. január 1. és június 30. között Magyarország első ízben töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. 

Mire ez a cikk megjelenik, Európa számos városában változatos kulturális programokkal zárul le ez a félév, amelyet követően Magyarország az elnöki tisztséget a hónap végén Lengyelországnak adja át. Magyarország számára a soros uniós elnökségi időszak több szempontból is egyszeri, megismételhetetlen jelentőséggel bírt. Az uniós tagállamok körében általánosan elfogadott nézet, hogy az első soros elnökség egyfajta tűzkeresztség is. Az elnökség ugyanis meghatározó szerepet játszik abban, hogy irányításának fél évében milyen ügyek kerülnek az unió érdeklődésének homlokterébe, és nagy befolyást képes gyakorolni a különböző politikai és gazdasági kihívások kezelési módjára. Nem álltunk könnyű feladat előtt abban az értelemben sem, hogy teljes mértékben tiszteletben kellett tartani az uniós szabályokat és az egyes intézmények illetékességét. Az elnökség fontos feladata az is, hogy a 27 tagállam számára megfelelő kompromisszumokat elősegítse, és hozzájáruljon a mindenki számára megfelelő megegyezés kialakításához. Mégis: Magyarország megtisztelőnek és nagy kihívásnak tartotta ezt a feladatkört, ezért "Európa mi vagyunk" címmel a budapesti Millenárison rendezett mulatsággal köszönthettük az elnöki tisztséget, mely egyúttal a spanyol-belga-magyar elnökségi trió munkájának lezárulását is jelentette.

Ez a hat hónap Magyarországot mint uniós tagállamot láthatóbbá tette az Unión belül és kívül, a hazai közvéleményben pedig újra tudatosította az Európai Uniót, annak előnyeit és lehetőségeit.  Magyarország felkészült a feladatra, hiszen az Európai Bizottsággal egyeztetett, mintegy 50 oldalas, 2011. január 10-én nyilvánosságra hozott hivatalos programjának jelmondata „Erős Európa” lett.

A féléves magyar elnöki ciklus négy fő témakör köré csoportosult: erősebb Európa, gazdasági növekedés, polgárbarát Európai Unió, valamint a bővítés és a szomszédságpolitika. 

Sikerként említhetjük a romák társadalmi integrációját célzó uniós keretstratégia elfogadását, valamint a Duna-térség fejlesztésére vonatkozó stratégia jóváhagyását, vagy például a schengeni övezet bővítésében az elnökség messzebb jutott, mint amire számítani lehetett. Románia és Bulgária Schengen-csatlakozásával kapcsolatban ugyanis már az elnökség kezdete előtt, a múlt év végén ismertessé vált az a német-francia álláspont, amely szerint nem járulnak hozzá az övezet gyors bővítéséhez. Júniusban viszont a belügyminiszterek egyhangúlag állapították meg, hogy a belépés technikai feltételeit mindkét szóban forgó ország teljesíti, ráadásul közeli határidőt is kijelöltek a döntésre. Summa summarum: Magyarország jó munkát végzett az uniós ügyek menedzselésében, ami azért jelentős, mert egy tagállam első elnökségének az a fő célja, hogy bebizonyítsa, képes professzionálisan ellátni a feladatait, megállja a helyét Európában. Úgy gondolom, nincs okunk szégyenkezésre, s a kezdeti nehézségek után hazánkhoz méltó módon, tudásunk legjavát nyújtva adhatjuk át Lengyelországnak az elnöki tisztséget. 

Domonyi László

polgármester