Fél év a háborús övezetben |
Írta: sajtoteam |
2012. március 19. hétfő, 07:30 |
Szentgyörgyi Tibor Afganisztánban szolgált Szentgyörgyi Tibort a legtöbben judo edzőként ismerik a városban, pedig 15 éves kora óta hivatásos katonának tanult. Ez a hivatása - vallja. Magyarország a hazája, Kiskőrös pedig az a hely, ahol még a fák is ráköszönnek – ahogy az édesanyja mondja, de talán tényleg így van. Tibor legutóbb a NATO afganisztáni missziójában teljesített szolgálatot. Ott, ahol korábban magyar katonák is életüket veszették a helyi lázadók támadásaiban. - Mint sok gyerek, én is vadászrepülő pilóta szerettem volna lenni. Katonai középiskolába jártam, ahol mindent meg akartam tanulni a vadászrepülőgépek műszereiről és navigációs eszközeiről. De amikor leérettségiztem, nem indult pilótaképzés. Maradt a repülő műszaki pálya. De az álmomat nem adtam fel. Szabadidőmben a szolnoki sportrepülőtéren vitorlázó repültem. Közben mindenféle munkát elvállaltam, hogy ezt a nem olcsó hobbit finanszírozni tudjam. Ha kellett, sírásónak álltam be, és közben tanultam. Végül repülőgépészként diplomáztam. Hogyan kerültél Afganisztánba? - A Magyar Honvédség több mint 5 éve jelen van a térségben. Magyarország biztonságát a NATO garantálja, ezért, mint szövetséges országnak vannak kötelezettségeink. Véleményem szerint a magyar katonák országunk biztonságának megőrzésért, hazánk szolgálatáért vállalják a nehéz feladatot. De nem csak a pénz, a kalandvágy is motivációs tényező.
Én 2010 nyarán az afganisztáni misszióba szakfeladatra jelentkeztem. Októberben elkezdődött a fizikai állapotfelmérés, majd a kiképzés. Már a felkészülés alatt kiderült, hogy nagyon jó csapatba kerültem. Sok tapasztalatot megosztottak velünk a korábban kint tartózkodott kollégák. Mi volt a feladatod? - Hét hónapig voltam hadműveleti területen. A kontingensünk feladata Baghlan tartomány folyamatos támogatása és az újjáépítés volt. Ez konkrétan azt jelentette, hogy helyi vállalkozók bevonásával iskolákat, hidakat, közintézményeket építettük, kutakat fúrattunk, élelmiszert és segélyeket osztottunk. Én felügyeltem a munkafolyamatok pénzügyeit. Nem gondoltam volna, hogy katonaként egyszer hasznát veszem a pénzügyi diplomámnak is.
Ellenségesek voltak az afgánok? - A félreértések elkerülése végett, afgánok nincsenek. Vannak tadzsik, pastuk, hazarák, üzbégek, különböző nomád népek, mint a gudzsorok és a cigányok. Afganisztán nem nemzet állam. Ennek az országnak a határait is a nagyhatalmak – az oroszok és angolok - rajzolták meg az első világháború után. Hasonlóan hazánkhoz, nem vették figyelembe a nemzeti hovatartozást. Annak ellenére, hogy iszlám ország, a nemzetiségek vallásukban is különbözőek, vannak síiták és szunniták. A falvak maguk választják a vezetőiket, ezek a „súrák”. De vannak hivatalos kormányzati intézmények is, a tartományi és járási kormányzók vezetésével. Őket az Afgán Nemzeti Rendőrség és az Afgán Nemzeti Hadsereg próbálja támogatni. Jogrendszerük inkább vallási alapokon nyugszik. Tehát mindenki elmondhatja a véleményét, akinek van hozzá elég tekintélye, hatalma és fegyveres katonája. Természetesen ott sem ismeretlen a korrupció. Mennyire láttatok bele a helyiek életébe? - Amikor kiértünk, úgy éreztem, 500 évet utaztunk vissza az időbe. A csatornázást nem ismerik, a középkori városokhoz hasonlóan az utca közepén folyik a szennyvíz. A hentes a szabadban, 50 fokos hőségben, rozsdás kampókra akasztva árulja a birkát, amit lepnek a legyek. Az egész táj egy kietlen kősivatag, ha feltámad a szél valamivel jobban elviselhető a meleg, de a por mindent elfed. Szeles időben célszerű minél kevesebbet beszélni, mert a szájunk is megtelik homokkal. Volt, hogy két méterre sem lehetett ellátni.
Ott jártunkkor a helyiek 1390-et írtak, a naptáruk szerint március 21-én volt újév „novrúz”, a napéj egyenlőség. Náluk ez olyan, mint nálunk a karácsony. A családok meglátogatják egymást, ez egy békés, szeretett teljes időszak. Ha valaki vendéget hív, az utolsó lencsefőzelékét is odaadja neki. A vendég a helyi lakos házában mindig biztonságban van, még akkor is, ha előtte a legnagyobb ellenségek voltak. Az iszlám alapvetően békés vallás. Az más kérdés, hogy a vallási vezetők megpróbálják fanatizálni az embereket. Erről azt gondolom, ha szívünkre tesszük a kezünket, mi sem vagyunk büszkék a középkori inkvizíciókra és a keresztes háborúkra. Kerültél-e "kemény" helyzetbe? - Én hála Istenek, nem kerültem fegyveres konfliktusba. De a tartományban mindennaposak voltak a robbantások és a támadások. Az útonállásnak több évszázados hagyományai vannak Afganisztánban. Miért pont most szakítanának ezzel? Pár száz éve nálunk is voltak betyárok. Bevállalnád újra a kiküldetést? - Annak ellenére, hogy az utolsó két hónapot végigszenvedtem egy részleges ínszalag szakadással, természetesen igent mondanék. Egyébként nem minden esetben kérdezik meg, hogy szeretnék-e szolgálni a következő misszióban. Katona vagyok, ez a kötelességem, a hivatásom. V. Nagy Melinda |