Zolika harmadik születésnapjára egy motort kapott. Egy csodaszép, piros-sárga műanyag motort... Egy hét múlva már a garázsfeljáró betoncsíkján száguldozott. Fölfelé lábbal lökte magát, de lefelé, az volt az igazi… akkor magától gurult. Mit gurult, száguldott! A gyönyörűségtől hangosan sikított közben.

Zotya hatodik születésnapjára egy biciklit kapott. Egy komoly biciklit, első és hátsó fékkel, csodaszép nikkelezett csöngővel. A műanyag motort két éve kinőtte, és egy ideje sóvárogva nézte a szomszéd gyerek új biciklijét, de jó lenne egy ilyen! És micsoda meglepetés, most neki is van! Már aznap csatlakozott az utca bicikliseihez. Ettől kezdve együtt csavarogták be a környéket. Kinyílt a világ! Nyolcévesen biciklivel járt iskolába és a haverokhoz, tízévesen már a tóhoz is, fürdeni. Boldog volt ezzel a szabadsággal, és sajnálta – sőt, kicsit le is nézte – a többi, gyalog közlekedő kölyköt.
Zoli tizennegyedik születésnapjára megkapta apja öreg Simson Star-ját! Egy igazi, benzinnel működő motort. Ezt már nem kellett lábbal löködni lejtőn fölfelé, hogy aztán lefelé szabadon száguldhasson, nem kellett izzadva tekerni, ez IGAZI motor volt! Pöfögő hanggal, lámpával és váltóval!
Még aznap elmerészkedett a Templom térre. A gesztenyefák alatti padoknál találkoztak délutánonként a városka motoros sihederei. Eddig csak messziről nézte őket, orosz biciklijével nem mert közelebb menni hozzájuk. Vett egy nagy levegőt, összeszedte bátorságát és odagurult. El sem akarta hinni, amikor két óra múlva, hazafelé készülődve megkérdezték tőle, holnap is lejön-e. Még a Joci is elköszönt tőle, pedig annak MZ-je volt!
Boldogan bújt ágyba. Tartozott valahová! Befogadták a motorosok!
Zoltán tizenhetedik születésnapjára egy MZ TS125-ös boldog tulajdonosa lett. Már egy ideje nagyon szeretett volna igazi nagymotort. A nyári szünetekben dolgozott, a suli mellett délután is vállalt munkát, de a TS ára csak nem akart összejönni. A nagy nap reggelén apja egy borítékot nyomott a kezébe. Amikor kibontotta, csaknem megállt a szíve! Ötszáz forint volt benne!
- Ezzel, meg a te nagy titokban gyűjtögetett pénzeddel, azt hiszem, felhívhatod azt a hirdetőt - mosolygott az öreg.
Két héttel huszonnegyedik születésnapja után Zoltán szomorúan nézett a sarkon eltűnő motorja után. Egy hónap múlva születik Zolika, autóra lesz szükségük. Két év múlva pedig jó lenne egy kislány is, a házat meg kellene nagyobbítani… Sajnos a motornak mennie kellett.

- Boldog szülinapot, Zoli bá’ - kiáltott oda neki a szomszéd tizenhat éves fia, majd motorjával eltűnt egy kékesszürke füstfelhőben. Két évtized telt el motor nélkül. Zoli bá’ újabban egyre többet gondolt serdülőkorának kalandjaira, ahogy ezt a kölyköt nézte. Élvezettel szívta be a jellegzetes kétütemű szagot. De jó lenne megint… - sóhajtott fel. Másnap reggel, kávéja mellett ülve szokás szerint átlapozta újságját. Megakadt a szeme egy hirdetésen: négyéves Honda robogó eladó. Megkímélt állapot, négyütemű motor, kis fogyasztás. Aznap nehezére esett munkájára koncentrálnia.
Zoli bá’ negyvenötödik születésnapja után egy nappal úgy érezte magát, mintha megfiatalodott volna. Ma, huszonkét év után először ismét motorral fog munkába menni. És most már mindennap, amikor csak jól esik neki. Becsatolta vadonatúj bukósisakját, és gázt adott. Hangosan énekelt plexije mögött, aztán szégyenlősen elhallgatott. Negyvenöt évesen, kétgyermekes apaként komolyabban kellene viselkednie. Két sarokkal később bátortalanul újra kezdte: „Borntubííí wáááájd…”