Amikor a neve alapján kerestem Németh Zoltánt Tabdin, többnyire csak csóválták a fejüket a járókelők. Azonban a festőművész szónál már felcsillant a szemük, és máris útba tudtak igazítani a Vasút utcai lakásában családjával élő fiatal művészhez. Az "ismeretlenség", mint megtudtam tőle, azért adódik, mert bár itt született, sorsa a szomszédos Csengőd településre vitte, majd csak felnőttként tért vissza Tabdiba. Műveiből azonban több alkalommal szerveztek a faluban kiállítást, így sokan erről az oldaláról már jól ismerik a szótlan, visszahúzódó alkotót.

- Öt éves lehettem, amikor először ceruzát vettem a kezembe. Imádtam rajzolni – mesél a kezdetekről a krisztusi korban lévő férfi.  - Aztán egyszer Kalocsai Feri bácsi megfogta a kezem, és elvitt a Rittgasser tanyára, ahol alkotó tábor volt éppen. Talán látta bennem a tehetséget, vagy csak szerette volna…

Nem tudom, de mindig bátorított: csináld, mert neked ezt kell csinálnod! Olyannyira mecénásom volt, hogy tőle kaptam az első felszerelésem megvásárlására 5 ezer forintot. Sőt az első képeimet is ő vásárolta meg. A művésztelepen én voltam a legfiatalabb, mindenki segített az első lépéseknél... Ők javasolták, hogy ne maradjak meg a grafikáknál, vegyek olajfestéket és ecsetet is a kezembe. Mennyire igazuk volt!

Hány alkotásod van már?
- Pontosan nem tudom, talán 400-500. Sokat elajándékoztam, felajánlottam és a legtöbbet értékesítettem. Gyakran megrendelésekre is készítek egy-egy ajándékot.

Kedvenc témád?
- A magyar táj, főként télen. A magyaros motívumok, a tanyák, a vadászat, a természet, az állatok, különösen a lovak. Realista stílusban, ahogy a szememmel látom. Más ábrázolási módot nem érzek magaménak.

Példaképeid?
- Elsősorban Munkácsy Mihály, a kortársak közül pedig Bán Tibor, és Bóna Jenő.

Kiállítások?
- A környező településekről szívesen fogadtam el a meghívást. Csengődön többször is, és Akasztón. De eljutottam távolabbra is: Kiskunmajsán, egy vadászati kiállításon, Kiskunhalason a díjugrató gálán, és Budapesten a Kisgazda székházban láthatták a műveimet. Most pedig önálló kiállításom lesz Budapesten, a Duna-part Galériában, november 7-től december 5-ig. Kortárs művészetet bemutató gyűjtemény keretében kaptam a meghívást. Nagyon örülök a lehetőségnek.

Te most ebből élsz?
- Nem, nem. Ez a hobbim, az álmom, a lételemem. De egyelőre megélni, vagy családot eltartani még nem tudnék belőle. Minden vágyam viszont, hogy egyszer csak az alkotás legyen a feladatom.