Szászi Johanna két éve találkozott Kolits Áronnal egy vidéki egyetemistákból álló baráti körben. Áron jövőre élelmiszermérnökként, Janka pedig néprajz-szlovák szakos bölcsészként diplomázik, a jövőjüket azonban már közösen tervezik.

A hagyománytisztelő Áron május 1-jén a környék legszebb májusfájával jelezte szándéka komolyságát szerelmének, majd pünkösdkor édesapjával ledöntötték a fát, és megkérték Janka kezét.

A fiatalok a soltszentimrei Csonka toronynál randevúztak először, ezért Janka és Áron úgy gondolták, ez a legromantikusabb helyszín esküvőjükhöz is.
A szervezésbe bevonták közös barátaikat, akik szívesen jöttek dekorálni, sőt, leendő közös otthonuk felújításában az unokatestvérek és a kiskőrösi (BéKa klub) baráti társaságon kívül Áron esztergomi ferences-rendi barátai is segédkeztek.

A fiatal pár az egyszerűségre és természet közeliségre törekedett, s ennek megfelelően választottak ruhát is maguknak. Imádkoztak a jó időért, s a Jóisten meghallgatta kérésüket, hiszen aznap – mint légi felvételek is bizonyítják – csak az Alföld közepén sütött a nap.

A nászmisét Asztrik ferences atya tartotta, akinek prédikációja sok embert megérintett. A koccintás után Janka régi álmát váltotta valóra Áron, amikor berobogott egy oldalkocsis Pannóniával és motorral szállította szíve hölgyét a lakodalom helyszínére, az El Bronco lovas farmra.

A szülők barátai is beleadtak apait-anyait: a babgulyást és a sült húsokat a Verébfészek jazz klub szakácsai, a jó hangulatot pedig népzenészek, a Szürke Verebek jazz bandája, karaoke, és harmonikaszó garantálta.

Egy hatalmas fedett, lófuttatóban aztán hajnalig tartott a mulatság. - Valódi, „mezítlábas” esküvő volt, álmodni se mertem volna szebbet - meséli meghatottan Janka.