Ha újra pályaválasztás előtt állnék, akkor is óvó néni lennék- mondta búcsúztatásakor Pálné Míg Eszter, aki negyven év után búcsúzott el a hivatásáról, hogy az aktív keresők közül átlépjen a nyugdíjasok táborába.

- A Batthyány oviban kezdtem 1972. májusában, majd 8 évig a Hunyadiban dolgoztam, ahol a szakma minden műhelytitkát ellestem és megtanultam - mondja Eszti óvó néni. Ezután egy évre kihelyeztek Erdőtelekre, és végül harmincra itt ragadtam. De nem is akartam elmenni máshová, hiszen nagyon jól éreztem itt magam. Imádtam a nyíltszívű gyerekeket, a lelkes, összetartó szülőket, a tiszta levegőt, szóval mindent, ami Erdőtelek.

Sok a gyerek Erdőtelken?
- A nyolcvanas években még félnapos csoporttal kezdtünk, aztán a csoportszobához konyhát, mosdót építettünk, így beindíthattuk a napközis csoportunkat. Akkor a 25 férőhelyre 30 picurkát vettünk fel, majd a kilencvenes években egy kicsit visszaesett a gyermekvállalási kedv. Most megint egyre inkább növekszik a létszám, sok fiatal költözik ki Erdőtelekre.

A régi óvodásaink közül többen már a gyerekeiket hozzák az oviba. Jólesik, amikor mondják: mi is nagyon jól éreztük itt magunkat, azt szeretnénk, ha a mi gyerekeinknek is olyan jó lenne, mint nekünk.

Mások a mostani gyerekek, mint régen?
- A gyerekek ugyanolyan aranyosak és kedvesek, az elvárások azonban sokat változtak a pedagógusokkal szemben is. Manapság jobban meg kell dolgoznunk a presztízsért, és fel kell készülni arra, hogy a szülők közül többen – főleg a fiatalabb generáció – nyíltan megkérdőjelezi egyes döntésünket.

Nem kerültek hátrányba az erdőtelki ovisok a városi gyerekekkel szemben?
- Sokan négy éven keresztül jártak hozzánk, így nagyon jó, szeretetteljes, ragaszkodó kapcsolat alakulhatott ki a nevelők és a gyerekek között. Pont úgy éltünk, mint egy család. Hétfőnként nem győztünk mesélni egymásnak és már vasárnap este alig vártuk, hogy ismét találkozzunk. Rengeteget jártunk kirándulni, karácsonyünnepet, farsangi mulatságot, gyermeknapi bulit szerveztünk és mindezt nagyon-nagyon sok szülői segítséggel.

Biztosan még jó pár évig hiányozni fog ez, hiszen megszoktam a nyüzsgést és a tevékeny napokat, de azt gondolom, sokat ki fogok majd menni nyugdíjasként is az oviba.

Vannak terveid a nyugdíjas évekre?
- Fogalmam sincs, mit fogok csinálni, de az biztos, hogy új dologba nem kezdek. Mindig is szerettem színházba járni, kirándulni, olvasni. István, a férjem is nyugdíjas, március óta, így több időnk lesz egymásra. Örülök annak, hogy az egészségemmel nincs gond, így aktív nyugdíjasként élhetek.

Most még persze elhomályosul a szemem, ha a régi óvodásaim által szervezett meglepetés búcsú-ünnepségre gondolok, nézegetem a fotókat, felidézem az emlékeket. Szerencsés embernek tartom magam, mert mindvégig jó környezetben, jó kollégákkal, tündéri aranyos gyerekekkel és remek szülői csapattal dolgozhattam.

Boda Zsuzsa