2011-ben is sikerült megtartania pénzügyi egyensúlyát a soltvadkerti önkormányzatnak. Így sűríthető egyetlen mondatba annak a gazdálkodásnak az eredménye, amelynek részleteiről és irányelveiről Lehoczki Ferenc polgármesterrel beszélgettünk.

– Mi Soltvadkerten mindig tartottuk magunkat a régi bölcsességhez, miszerint addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Mivel a stabilitáshoz és a pénzügyi függetlenségünk megtartásához mindig ragaszkodtunk, a megfontolt kis lépések útját választottuk. 

– Melyek voltak idén ezek a lépések?

– Legnagyobb beruházásunk 2011-ben a bölcsőde felújítása és bővítése volt. A 90-es években anyagi okok miatt megszüntetett intézményt néhány éve újraindítottuk. A mostani, 110 millió forintos beruházással – 10 millió forint önerő mellett – az eddigi 20 fős befogadóképesség 30-ra bővült. Emellett A 2010-es év rávilágított arra, hogy jelentős feladataink vannak a belvíz elvezetési problémák megoldásában. Már elbírálás alatt áll az a pályázatunk, amely megoldást kínálna abban a városrészben a probléma megoldására, ahol nincs belvíz elvezető rendszer. Az eredményt nem várjuk tétlenül, már csaknem 10 millió forintot fordítottunk a csatornarendszer ápolására és korszerűsítésére. Ennek köszönhetően lényegesen felkészültebben fogadhatjuk majd a következő csapadékos időjárást. Nagy öröm, hogy a belvíz elvezetések a lakók aktív támogatása mellett valósultak meg, akik magukra vállalták az anyagköltséget, míg az élő munkát az önkormányzat és a vízmű 50-50 százalékos megosztással finanszírozta. 

Az egyesített szociális intézmény dolgozói egy TÁMOP pályázaton nyertek 50 millió forintot, aminek a felhasználásával a következő két évben nagyon komoly, az idősekkel és fiatalokkal kapcsolatos programok valósulhatnak meg. 

– Ez az aktivitás jellemző Soltvadkertre a közösségi, társadalmi életben is?

– Közel ötven alapítvány, klub, egyesület, civil szervezet tevékenykedik Soltvadkerten, és ezek jelentős részt vállalnak a város kiemelkedő rendezvényeinek a lebonyolításában. 2011-ben ilyen volt például a Szüreti Fesztivál. A Vadkerti Napokat – amit éves váltásban rendezünk meg a németországi testvértelepülésünkkel – idén Vadkerten tartottuk, és rengeteg segítséget kaptunk a különböző közösségektől. A terepjárós szakosztály például mintegy 2 ezer adag bográcsgulyást ajánlott fel, az értékesítéséből befolyt összeget pedig gyermekétkeztetésre fordítottuk.  

– Mennyire van jelen Soltvadkert kulturális és közéletében a szőlővel és borral való kapcsolat?

– Itt van az ország legnagyobb hegyközsége. Miközben az ország szőlőterülete negyedére csökkent az elmúlt 40 évben, Soltvadkerten gyakorlatilag változatlan maradt. Ez is mutatja, hogy az emberek bíznak a szőlőtermesztés és a borászat jövőjében. Így aztán az önkormányzat is kiemelt feladatának tekinti, hogy a maga módján hozzájáruljon a térségi borok jóhírének erősítéséhez. E téren a legnagyobb kitörés 2007 volt, amikor innen választották az Év borászát: Frittmann Jánost. Attól kezdve már nem kellett bizonygatni, hogy itt is lehet jó bort előállítani. Erről minden esztendőben megbizonyosodhatnak a borfesztivál látogatói is. Mivel az országban a legnagyobb területen itt termesztik, minden évben megrendezzük a Cserszegi fűszeres országos borversenyt, míg az Ezerjó verseny szervezésében Mórral váltjuk egymást. Szép hagyományt teremtettünk a Márton napi újbor ünneppel, ami immár a szakma és törvényhozás fórumává is vált.  

– Milyen kiemelt terveket tűztek ki 2012-re? 

–  Várhatóan már tavasszal meg tudjuk kezdeni a Kecel-Soltvadkert közötti kerékpárút kivitelezését, amire megnyertük a pályázatot. Ezzel elérhetjük, hogy a településnek minden környező várossal és kerékpárúttal összeköttetése lesz. Bízom benne, hogy megnyerjük a belvizes pályázatot, és nagy szükség lenne a belterületi aszfaltos útjaink rendbetételére is, amire ugyancsak nyújtottunk be pályázatot, és bízunk a pozitív elbírálásban. Óriási jelentőségű, hogy elindulhat 2012-ben az ivóvíz minőségjavító program is. Terveink között szerepel a Vadkerti-tó fejlesztése, amely idegenforgalmi szempontból a térség egyik legnagyobb vonzereje: 80 ezer vendég érkezik ide az üdülési szezonban. Egy turisztikai fejlesztési pályázat kiírását várjuk, aminek segítségével szeretnénk valóra váltani a kemping fejlesztésére vonatkozó elképzeléseinket. Az igények alakulásával ugyanis ma már a hagyományos sátras kempingezés helyett inkább olyan fa- vagy kőházakra volna igény, amely alkalmas egy-egy család elhelyezésére. Erre szeretnénk alkalmassá tenni a kempinget, hogy vonzereje tovább növekedhessen.