Évtizedeken keresztül csak azt hallottuk, hogy az állam helyettünk mindent megold.

Lesz ingyenes iskoláztatás, ingyenes gyógyellátás, kedvezményes utazási, üdülési lehetőség, de mindemellett a szorgalmas munkában töltött évek jutalmaként biztos nyugdíjunk.

Tényleg így is lesz?
Ma sincs ingyenes oktatás, ingyenes gyógyellátás, kedvezményes utazás, üdülés, legfőképpen minőségi nyugdíj.

Mit mutatnak a tények?
Egyre nagyobb számban idősödő lakosság, növekvő élettartam, a foglalkoztatottak (járulékfizetők) alacsony száma, több és több a nyugdíjas.

Mi várható?
2030-tól tömeges mértéket ölt a nyugdíjba vonulók száma. 2030-tól finanszírozási problémák, alacsonyan tartott nyugdíj lesz a jellemző. 2030-tól a nyugdíj csupán az életszükségletek fedezésére lesz elegendő.

Az igazán rossz hír!
2050-től a nyugdíjba vonulók a jelenlegi rendszer szerint nem kapnak nyugdíjat a most alkalmazott felosztó kirovó rendszer életképtelenné válik, bukásra van ítélve.
Pedig a legrosszabb hír csak most következik. A jelenlegi számítások szerint 2050-ben több nyugdíjas korú állampolgára lesz Magyarországnak, mint aktív kereső, vagyis a rendszerbe befizető.

Két alapvető kérdést kell megválaszolnunk.
1. Mire lesz szükségünk a nyugdíjas években?
2. Mekkora életszakaszt ölel fel a nyugdíjas időszak?
Az első kérdésre egyszerű a válasz. A tisztes nyugdíjas éveket egészségben és anyagi jólétben kívánja mindenki eltölteni. Talán elfogadható, hogy az aktív életünk alatt elért életszínvonal tartása lehet a nyugdíjas évek alatti alapkövetelmény.

Ebből kiindulva könnyű meghatározni, hogy a majdani nyugdíj összegéhez képest mekkora összegre (kompenzációra) lesz szükség a célként meghatározott aktívkori életszínvonalhoz.
Vagyis elegendő összeg álljon rendelkezésünkre a lakásfenntartás, a közüzemi számlák, a gyógyszer, az öltözködés, a művelődés és kultúra netán egy kirándulás, gyógyüdülés finanszírozására.

Számszerűen meghatározható-e a várható nyugdíj mértéke? Igen. A jelenlegi rendszer szerint az aktív jövedelem 65-75%-a lesz. Kérdés, hogy honnan finanszírozom a hiányként megjelenő 25-35% különbséget?
A másik kérdésre már nem olyan egyszerű, sőt nem is lehet válasz. Mennyi ideig lesz szükségem a nyugdíjamra? Meddig fogok még élni?
Belátható tehát, hogy mindenképpen szükséges az öngondoskodás valamely formája.

A kérdés csupán az, hogy milyen lehetőségek közül választhatunk?
Mivel ismert tény, hogy a magánnyugdíjpénztárak működése igen kérdésessé vált, adott a lehetőség a bizonyára jelentős szerephez jutó önkéntes nyugdíjpénztárak valamelyikéhez csatlakozni. Ez azért is jó döntésnek számít, mert a befizetett díjak az eltelt évek alatt komoly hozamokat érhetnek el. Nem beszélve az egyéni (saját) számlán kamatoztatott pénzről, amelyhez csak a tulajdonos jut, vagy elmúlása után egy kedvezményezett örökli azt. Tehát a felhalmozott megtakarítás nem vész el.

Mire kell ebben az esetben figyelni? Olyan pénztárszolgáltatót kell választani, amely minden tekintetben megbízható, és a befizetéseket jól kamatoztatja.
A másik jó válasz a rendszeres megtakarításokra egy jól kiválasztott személybiztosítási forma.

Mint a cikkből is kiderül, az öngondoskodás szerepe napjainkra felértékelődött. Mindenki anyagi helyzete, lehetősége szerint kell gondoskodjon a kitűzött célja eléréséről. Mégis mely korosztály számára fontos a rendszeres megtakarítás? Természetesen a pályakezdőktől kezdve a fiatal családokon keresztül mindenkinek, aki a takarékoskodásnak ezt a módját választja.

Amennyiben többet szeretne tudni a témáról keressen bátran.

Fuchs Tibor az Ön szakértő partnere
06-20/962-94-67