Panaszkodnak a gazdák, nem tudják értékesíteni a termésüket. Panaszkodnak a zöldségesnél a vevők, hogy nem lehet magyar árut venni.

Panaszkodnak a kereskedők, hogy kijátsszák őket a kistermelők. Gond és problémaáradat mindenütt.

Hogy kinek mi az igaza, többnyire attól függ, az asztal melyik oldalán áll. A vevő olcsó és kiváló árut akar venni, a kereskedő hasznot akar húzni, a termelő még jobban. Úgy rémlik, a magyar gyümölcs és zöldség-ügy tipikus kecske-káposzta szindróma. A megoldás a fejekben keresendő – mondják nagy egyetértésben a felek.

Miről is szól a történet? Induljunk el a gyökerektől!
Podmaniczki András felnőtté válása óta mezőgazdaságban dolgozik. Évtizedekig a szakszövetkezetben, most a nyugdíja mellett almát, körtét, krumplit termel.
- Ahhoz, hogy elfogadható minőségű termésünk legyen, nagyon sok munkát bele kell fektetni. Gondosan metszeni, drága szerekkel permetezni, napszámosokkal leszedetni.

De a legnagyobb gondot az árusítás adja – mondja a hajlott hátú bácsi. - Ha egyben eladom, csak filléreket kapok érte. Ha kiválogatom, ki kell járni vele a piacra, kocsi kell, ember kell, és a vevő csak a javát akarja, a silányabb ránk marad. A multik olcsóbbak. Ha persze a magyar csak a magyar árut venné, az más lenne! Akkor mi is boldogulnánk!

Más országokban sokkal jobban védik a hazai termelőket, úgy hallottam. Litvániából költözött ide a tanyákra egy néni, az mesélte, hogy náluk addig egy krumpli sem gurulhat át a határon, amíg van hazai!

Nem is gondoltam, hogy a piac felkutatása ilyen nagy problémát vet a termelőre. Hiszen a kormány szeptember óta a kistermelői értékesítési rendszerrel és a közétkeztetésbe való bevonással elég nagy teret nyitott az értékesítési gondokkal küzdők előtt.

Nem is beszélve a szociális bolthálózatról. Ahová a termelő beviheti az áruját, hogy azt hazai értékesítői láncon keresztül eladhassa. Vagy ez az oldal vakvágány lenne?

Kovács András a kiskőrösi szociális bolt tulajdonosa szerint ez a bolthálózat a termelőknek egyáltalán nem jött be.
- A gazdák úgy vélik, hogy a piacon még mindig jobban el tudják adni a terméküket, mint ahogy mi át tudjuk tőlük venni. Kerestek meg minket helyi termelők is, csak az a baj, hogy a nagybani piaci árak fölött kínáltak.

Az, hogy mégis sokféle áru van a polcokon, az egyrészt annak köszönhető, hogy több keceli és akasztói partnerünk van, akik ide hozzák a termésüket, másrészt mi is a nagybani piacról hozzuk az áru többségét. Terményvásárlásnál a napi nagybani piaci árat tudjuk követni, és én is csak ezekkel az árakkal tudok versenyképes lenni. Ez pedig sok gazdának nem elég.

Sajnos sok őstermelővel találkozunk kint a piacon, akik olyan árut is kínálnak, amit nem ők termeltek, hanem megvették a nagybanin. Senki nem néz utána, hogy van-e egyáltalán olyan ültetvénye. Vásárlói oldalról viszont azt látom, hogy csupán egy dolog érdekli az embereket: az olcsó ár. Éppen ezért hamarabb keresi fel a multikat, mint minket.

Jarjabka Józsefék 15 éve nyitották zöldség-és gyümölcskereskedésüket. Joci az árubeszerző, Erzsike a bolt vezetője. Sokéves tapasztalataikat osztották meg velünk.

Erzsike szerint a vevők a szép árukat keresik

- Hiába ki mit mond, a magyar gazda nem tudja felvenni a versenyt az olasz, görög vagy spanyol termelővel. Kiváló minőségű, szemet gyönyörködtető árut hoznak be az országunkba. Erre van kereslet.

Van, aki a hazai termékek mellett teszi le a voksát, de az elenyésző. Ahhoz, hogy szép, gusztusos áruval álljunk a vevők elé, bizony több külföldi termékkel kell a kínálatot bővíteni. Árban is gazdaságosabb, mert a magyar gazda kitartja az árat, pedig minőségben nem produkálja a külföldit.

Az ördögi kör tehát bezárult. Ha a vevő magasabb árat tudna adni a termékért, a kereskedő többért venné meg a termelőtől a portékáját, mindenki elégedett lehetne. Egyszer el kellene kezdeni ezen gondolkozni!
A jövőnk záloga lehet.