Az idei első igazi tavaszi hétvége emlékezetes marad a vadkerti cserkészek számára. A Vértes hegység lábánál található Csákvár evangélikus közösségi háza adott szállást a kalandvágyó alföldi fiatalságnak.Péntek este meseerdő várta a fiatal cserkészeket: a templom körüli utcákban gyertyák mutatták az utat, melynek mentén koboldok, manók, varázsló várt a gyerekekre…

A szombat túrázással telt, egy magaslaton ebédeltünk meg, melyről fenséges kilátás nyílt az egész Vértesre. Az ebéd utáni „ejtőzés” után következett a cserkészkirándulások elmaradhatatlan kelléke, a számháborúzás. A többfordulós versengésben mindkét csapat alaposan kimerült, ez azonban senkit nem akadályozott meg abban, hogy a hazafelé útón újabb magaslatot másszunk meg – ezúttal verseny keretében. Csákvárra visszaérve megtekintettünk a faluházat, Erzsike néni, a nyugdíjas tanárnő élvezetes előadásban mutatta be a régi csákvári életet. Megtudtuk például, hogy a település valamikor Magyarország egyik legnagyobb fazekas központja volt, illetve, hogy a helyi Esterházy uradalom adott otthont egykoron a Háry János c. vígopera ősbemutatójának. Otthon Gáspár Tamás (Séfbácsi) jóvoltából finom vacsorát ettünk, az őrsi műsorok elkészültével pedig kezdődhetett a tábortűz.

A legmókásabb tábortűzi jelenet kétségtelenül az volt, amikor a Tagai testvérek kirándulásra hozott bőröndjéből a cserkészek legnagyobb derültségére csupa szükséges kirándulókellék bukkant elő: úgy mint mosogatószivacs, lábasfedél, WC-pumpa… És mi a legnagyobb eredménye a három napnak? Nagyon olcsón, pompás levegőn, rendkívül vidáman töltöttük együtt az időt, és új ismeretekkel gazdagodva térhettünk haza.

Szávay László csapatparancsnok