Jóval a szintidőn belül teljesítették a Kinizsi 100 teljesítménytúrát Csicsely Pál és Rímár János. A két jó barát nem először indul együtt hasonló megmérettetésen, a versenyre pedig már hónapokkal előtte erőnléti edzésekkel készültek.

A túra elnevezésében a százas szám a megtett kilométerre utal. Ha belegondolunk száz kilométert lefutni, legyalogolni többségében hegyi terepen, hát nem kis vállalkozás. Arról nem is beszélve, hogy a célba 24 órán belül kell beérkezniük a versenyzőknek. Nos, ez a mi fiúinknak sikerült is.

- Régebben Fehér Pistával rallyztunk együtt, ő csalt el először ilyen gyalogos teljesítménytúrákra - meséli Pali. - Aztán Rímár Janival már nagyobb erőpróbákra is vállalkoztam. Egy idő után a túrázások futással is kiegészültek. Ő már hatodszorra próbálkozott meg ezzel a Kinizsi erőpróbával. Tavaly mesélt róla, akkor kaptam én is hozzá kedvet. A felkészítő edzéseknek köszönhetően jó erőnlétben vágtunk neki a távnak és 18 óra 40 perc alatt célba értünk. Jani tapasztaltabb, gyakorlottabb volt, ha nem vagyok vele, biztosan jóval előbb teljesíti a túrát, de nem „hagyott el”. Köszönöm neki. Mint ahogyan azt is, hogy a felkészítésben a segítségemre volt.

Sokat futottatok?

- Ahol lejtő volt, vagy sík rész, ott nekilódultunk. Az emelkedőkön azonban lassítottunk. Be kellett osztani az időnket és az erőnket is. A gyaloglás itt nem kényelmes sétát jelent, hanem megfeszített tempóban, intenzíven „szedjük” a lábainkat. Reggel hét előtt tíz perccel indultunk és éjjel fél kettőkor érkeztünk a célba. Nem voltunk egyedül, velünk együtt a startolók létszáma meghaladta az 1200 főt. Közülük mintegy 7-800-an teljesítették is a kihívást.

Hogyan készültetek fel a versenyre?

 Február óta rendszeresen edzettünk Janival. Minden hét végén teljesítettünk egy-egy hosszabb útvonalat. A Petőfi túra 70 kilométeres távja kiváló erőpróbának bizonyult. Előtte pedig szinte minden nap kimentünk a DVCS partjára, ahol 10-12 kilométereket futottunk. A Kinizsi előtt az utolsó négy napban rápihentünk, már csak mentálisan edzettünk, hogy „fejben is” maximálisan ráhangolódjunk az előttünk álló feladatra.

Nagy szintkülönbséget kellett legyőznötök?

- Összességében 2800 métert. Fel-le, fel-le, ez annyi, mintha valaki a nulláról indulva kétszer felmenne a Kékestetőre. Az emelkedők igencsak próbára tették az izmokat. Az ellenőrző pontokon kicsit megpihentünk, míg a túraútlevelet pecsételtettük. Segítőink is voltak, két fiam Attila és Pali, valamint Rímár Tomi és Kornóczi Zoli autóval előre mentek és a pihenőkben frissítővel vártak minket. A ruháinkat is vitték, így nem kellett nagy hátizsákkal végigmennünk a túrán.

Lesz legközelebb?

- Természetesen. Jövőre is mindenféleképpen nekivágok a teljesítménytúrának, szeretnék a saját szintidőmön javítani, még rövidebb idő alatt megtenni a távot. A futás mellett azonban a kerékpáromhoz sem leszek hűtlen. Jelentkeztem az augusztusi kerékpáros Határon túrára, ami Romániából indul és 650 kilométer hosszú távot kell megtenni. Ehhez a túrához sokan szoktak Kiskőrösről is csatlakozni. Egyébként feleségemmel, Erzsivel rendszeres kerekezők vagyunk. Vele a Kinizsi 100 verseny után egy héttel körbetekertük a Balatont. És Jani már a hegymászás rejtelmeibe is beavatott. Szenzációs élmény az is. Szlovákiában megpróbáltuk megmászni a Tátra legmagasabb 2600 méter magas csúcsát. A sötétség beállta miatt azonban nem jutottunk fel a csúcsig…úgyhogy oda mindenféleképpen vissza kell mennünk, mert nem adtuk fel. Az ember keresi a teljesítőképessége határait. Úgy érzem, még nem találtam meg.