Hosszú hétvége a Retyezáton

A legmagasabb, ötös fokozatú lavinariadót rendeltek el a hosszú hétvégén az erdélyi Retyezátban. Bíró Laci, Aszódi János és Nagy Attila azonban dacolva a veszéllyel, megpakolták a hátizsákjukat, és felkerekedtek, hogy megmásszák a Zerge havasokat. 

Persze azért nem volt ennyire egyszerű a helyzet, pár méter után kiderült, hogy akinek nincs síléce, az akár lábszárközépig is süllyedhet a helyenként 1-2 méter magas „szűz” hóban.

- Bár eleinte közel húsz jelentkező is volt, végül csak hárman mertünk belevágni az útba - meséli hazatérésük másnapján Laci. Sokkal nagyobb volt a pánikkeltés, mint a valós vészhelyzet, de ezt előre nem lehetett látni. A jó időben azonban már összetömörödött a hó, így az nem csúszott le a lejtőkön. Persze azért a „meleg” helyzeteket igyekeztünk elkerülni, a vakmerőség helyett a biztonság volt erre a pár napra a jelszó.

Könnyen megtaláltátok a menedékházat?

- Az autót letettük falu parkolójában, és elindultunk felfelé. Nem volt egyszerű, egy nagyon régi nyomot találtunk csak, úgyhogy az 5 kilométeres út 5 órán át tartott. Én törtem az utat a síléccel, a fiúk sítalppal jöttek utánam. Hárman voltunk csak a házban aznap éjjel, ahol a hegyimentő begyújtott a cserépkályhába. Ez a fajta extrém sport nem az összkomfortról szól, aki felvállalja, az bírja a nomád körülményeket. A több méter magas hóban alagút vezetett a „fürdőszobához”, a Retyezát hegyi patakjához. A wc is napkollektoros volt, egy másik hófalba mart járat kanyarodott arra.

Merre túráztatok?

- Taktikáztunk a nagy hó miatt, mert nem volt egyszerű törni az utat. Pénteken észrevettük, hogy jönnek mások is lentről, leültünk, mintha pihennénk, bevártuk őket, hagytuk, hadd menjenek előre, aztán a nyomukban mi is elindultunk felfelé. A csúcs alatt megálltunk, veszélyesnek láttam a továbbhaladást, meredek volt a hó fal, az átfúvások miatt nem láttuk a gerincen, hol van a közepe. Attól tartottam, leszakadhat alattunk a hó és lecsúszunk. Nem akartunk mindenáron a csúcsra jutni, a mászás maga volt a lényeg. A közös fotó és csokievés után el is indultunk lefelé. Szombaton már közel húszan is voltunk a házban, sokan jöttek-mentek, úgyhogy szinte sztráda volt felfele. Akkor egy másik megközelítésben próbáltuk megmászni a csúcsot, de itt sem voltak megfelelőek a körülmények a havas, csúszós meredély szélén.

Mit ettetek?

- Főztünk minden nap, vittünk hozzá felszerelést. Reggel teát a bőséges reggelihez, este levest és „páncélosabb” kajákat. Vasárnap indultunk haza. Lefelé gyorsabban haladtunk, 2 óra alatt tettük meg a kocsihoz az utat. A nyári túra barátságosabb lesz, ám a téli „Retyi” csodálatos. A déli napsütésben a csillogó hófödte lankák látványa Pazar és mesés.

Boda Zsuzsa