Mi hajtja a hegymászót? A kalandvágy, az izgalmak keresése, az adrenalin, vagy a szabadságérzés? Erre csak az tudja a választ, aki már volt fent. Egy biztos, a „hegy” a maga méltóságával örök időktől kezdve mindenekfelett áll. Meghódítása pedig nem bizonyítás, hanem életérzés.

- Ha fenn állsz a csúcson, megszűnik a világ összes gondja, és az időérzéked is kikapcsol. Nincsenek harcok, gondok, politika, csak te vagy és a természet. Eluralkodik rajtad a belső béke - mondja Nagy József hegymászó. - Gyerekkoromban Budapest egyik kertvárosában éltünk, ahol a házakat katakombák kötötték össze, amiket barátaimmal fedeztem fel. Felnőttként, mint külsős csatlakoztam a budapesti Gubacs barlangász csoporthoz. Bejártuk a Pálvölgyi barlangrendszert és többször is részt vettem egy-egy földalatti túrán, az edzésnapokon. Barátok lettünk, a közös érdeklődés hetente kétszer összetartott bennünket. Több nyílt barlangász napon kutattunk, többek között az Aggteleki cseppkőbarlang turisták elől elzárt részeit. 

Mikor kezdtél mászni?

- A barlangok után pár baráttal a Balaton-felvidéki túrák következtek, az ecséri romtemplom, bejártuk a Kékest, a Mátrát és külföldre is kimerészkedtünk. Először csak a kisebb sziklákat gyűrtem magam alá és a várfalakat, például a cseszneki várrom tetejéről gyönyörködtem a panorámában. Aztán túráztunk az olasz-szlovén határnál, a Tarvision, a Montasio hegy lábánál, a Sella Nevea meredélyein. Persze a teljesség igénye nélkül, de egyszerre nem is lehet mindent. Vannak az ember életében „visszatérő” helyek, mint például nekem a Montasio, vagy a Grossglockner környéke. Mindig van új és újabb kihívás. Itt többször, többféle nehézségű útszakaszokat jártunk be. Ezek intenzív, kemény túrák voltak, a nappal keltünk, aztán úton voltunk egészen estig. Egyszer szeretnék eljutni az Atlasz-hegységbe…

Alaposan fel kell készülni?

- Elkészítem a menet- és útvonaltervet. A neten is sok információ található, a web kamerákkal körbe lehet pásztázni a helyet. Érdemes felvenni a kapcsolatot azokkal a mászó-klubokkal is, akik már bejárták a kiszemelt terepet.

Távol a civilizációtól?

- Annyira közel vagy a természethez, hogy a sas hátán is meg tudnád számolni a tollakat. Aztán ott vannak a havasi mormoták, a színes kis virágok… Nem kell mindent magaddal vinned a civilizált környezetből, a hátizsákba jó, ha a legszükségesebbek beleférnek. Persze arra is kell gondolni, hogy fent ragadhatsz egy éjszakára… Akkor leszel csak igazán tisztában a saját képességeid határával.

Ki a példaképed?

- Erőss Zsolttal szívesen másznék… ő nekem a legnagyobb. Rengeteg energia van benne, soha nem hátrál meg, nem a sikerért mászik. Nála emberebb embert nem ismerek.

Voltak vészhelyzeteid?

- Egyszer átmásztunk egy lavinán. Majdnem szakadékban kötöttünk ki. A tapasztalat elengedhetetlen, a sziklák szívják magukhoz a nap erejét, körülöttük biztos, hogy a fagyott felszín alatt laza a hóréteg. Kötéllel összekötve „egynyomon” kell haladni, így biztonságos. Tarvision ki akartam egy hasadékon mászni. A kavicsos talajon alig tudtam megmaradni. A barlangtúrákon megszerzett tapasztalataimat kamatoztatva, „kitrabizva” meg tudtam kapaszkodni a sziklában, és nem zúgtam le a 120 méteres, 70 százalékos lejtőn. Az esések és a csúszások együtt járnak a hegymászással. De ha fáj, akkor is le kell jönni…

Mi a jó a hegymászásban?

- A fizikai terhelés mellett teljes szellemi kikapcsolódást jelent és a kilátás sem mindennapi. A kisebb kihívásokkal kezdi az ember. Aztán egyre magasabbra vágysz, egyre többet akarsz. A tapasztaltaknak köszönhetően átlátsz dolgokat, nem ragadsz le a kicsinyes apróságoknál, nagyobb lesz a lényeglátásod. Egy idő után már csak magadra koncentrálsz. Hallod a saját lélegzeted, a szívverésed, lépteid dobbanását… és akkor jössz rá igazán, hogy ez mennyire jó. Ha megragadod a lényeget, akkor már nem foglalkozol azzal, hogy feltörte a bakancs a sarkadat, beütötted a könyöködet, az adrenalin tompítja a fájdalmat. Csak mész előre. Ha felérsz, körbenézel és örülsz a magad és a társaid sikerének, hogy egymást segítve feljutottatok, és annak a gyönyörűségnek, amit látsz. Mindezt csak akkor tudod megérteni, ha te is mászol. Át kell élni.

Boda Zsuzsa