Kiskőrösi és térségi kerékpáros klub szervezését, valamint egy kerékpáros élménypark megvalósítását fontolgatja a városban Nagy László, a Kunság-Szesz Zrt tulajdonos-ügyvezetője.

Terveit konkrét ajánlattá formálta, és a polgármester támogatását kérte az ügyben. Ötlete, hogy a rekultivált szeméttelep helyén, vagy egy hasonló nagyságú, jelenleg hasznosítatlan önkormányzati területen létrehozna egy olyan pályát, ahol a túrakerékpárosok mellett a BMX-esek, a terepbiciklisek is megférnének. Vágya, hogy a kerékpársport még népszerűbb legyen már a gyerekek körében is. Őket ugyanis csak akkor lehet nagyobb túrákra csábítani, ha élménydús hobbiként ismerkednek meg a sportággal, vallja.

- Mindig szerettem mozogni. Fociztam, teniszeztem. Két éve volt egy sportsérülésem, és új sportágat kellett keresnem. Így kerültem kapcsolatba a kerékpározással. Egyre nagyobb túrákat tettünk barátaimmal, családtagjaimmal. Tavaly részt vettem a Balaton megkerülő túrán, ahol összeismerkedtem amatőr és profi bringásokkal.

Egyszer csak kaptam a hírlevelet, hogy Csíkszeredáig tekernek. Azonnal eldöntöttem, nekem is ott a helyem! Nyolc nap, 757 kilométer, két keréken. Óriási kihívás, és ez nagyon motivált. Arról nem is beszélve, hogy a cél, amit a túra szervezői meghirdettek, nagyon szimpatikus volt: a sportbarátságon keresztül erősíteni a magyar-magyar kapcsolatokat, és adományokat juttatni el a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, amely Böjte atya árva gyerekeinek mindennapos megélhetését biztosítja. Szabó János és Pivarcsi István barátom is csatlakozott a csapathoz. Százharmincan indultunk a Parlament elől.

A KorszakVáltó Határon-Túra óriási médiaérdeklődés mellett zajlott. A tekerők között volt Révész Máriusz országgyűlési képviselő, Pálinkás József, az Akadémia elnöke is, jó néhány profi kerékpáros. A kezdeményezés annyira megtetszett, hogy cégünk felvállalta a szponzori szerepet is. Minden településre, ahová megérkeztünk, a polgármesterek egy-egy kiskőrösi pálinkát kaptak ajándékba.

Zászlónkra pedig felkötötték a település szalagját. Ahogyan fogadtak minket, ahogyan örültek nekünk, felejthetetlen élménnyé vált. Szentegyházán huszárruhába öltöztek, és lóháton vártak bennünket. Székelyudvarhelyen tánccal, népi kavalkáddal vártak. Csíkszeredán lezárták az utat és az út mentén állva köszöntötték a várost ellepő bicajmenetet. Csíksomlyón Böjte Csaba atya misét mondott értünk s a magyarokért. Felejthetetlen volt.