Az első szőlővesszőket a betelepülő szlovákok hozták magukkal Kiskőrösre, az 1700-as évek végén - tartja a fáma. A szorgalmas családok megtalálták számításaikat: legfőképpen a Kadarka, vagy a Piros Szlanka, a Juhfark, a Kövidinka, a Lakhegyi mézes, a Kékoportó, a Zalagyöngye telepítésével. 

Az elmúlt két évszázadban alig volt településünkön olyan család, amelynek ne lett volna pár hektár hagyományos művelésmódú ültetvénye a vízhiányos homoktalajon, és egy kis pince az Öregszőlőkben, a Sivány dűlőben, Agárhalomban, vagy a Kommaszációban, esetleg Cebén. A kézi művelésnek is megvoltak az előnyei, az egész rokonság összesereglett, hogy segítsenek egymásnak. Hogy minél hamarabb a puttonyba, a darálóba, onnan a présbe, majd az ősi ászok pincék dongás hordóiba kerüljön az egész éves munka folyékony kincse. A termésből pedig „kitellett” a férjhez menő leány teljes stafírungja, vagy a lakodalom, lehetett bővíteni a szőlőterületeket, bepucolni a házat, a hatvanas-hetvenes években pedig akár egy új Dácia, vagy Zsiga ára is a hordókba került.

Az ötvenes években fellendült a borkereskedelem is. A budapesti kereskedők a fővárosi borkimérésekben kínálták a jó kiskőrösi borokat, de a kiskőrösi szakszövetkezetek is nyitottak kiméréseket a fővárosban. Ahogy azt Gárdonyi Pál nekünk elmesélte: a nagynénje, Sebők Antalné – született Ganz Regina – 1955-ben kapott engedélyt arra, hogy a nyolcadik kerületi Kis József – régen Aggteleki - utcában a kiskőrösi Toldi Szakszövetkezet borait „utcán át”, tehát nem helyben fogyasztással, hanem demizsonban, üvegben való elvitellel értékesítse. Később, miután a kerületi elöljáróság tagjai, rendőrök, katonák, és magasabb beosztású pártfunkcionáriusok is gyakran - persze szigorúan csak munkaidő után (!?) - ott oltották szomjukat, nagy nehezen, de megkapta a helyben fogyaszthatásra, a poharazási engedélyt is. A pince előtt 1956-ban, a harcok szünetében is hosszú sorban álltak az emberek, hogy az átélt izgalmakat, a bor segítségével, könnyebben elviseljék. 

- A pincét a férjével, családi alapon, egészen 1981- ig működtették – emlékezett vissza Gárdonyi Pál. - Akkor adták át további működtetésre Wichmann Tamás öttusázónak. A boros hordós képeket apám, Gárdonyi Endre készítette a Dulai család lakodalmán, 1958-ban. Már akkor is rendeztek borkiállításokat és borversenyeket, ahol díjazták a legjobb borokat. Ezeket a fotókat Gárdonyi Herman készítette.

Boda Zsuzsa