Az 1956 és a megelőző évek nehéz időszak volt vidéken is. A kiskőrösi lakosságot is sújtotta a kommunisták hatalomra kerülése és a személyi kultusz. A beszolgáltatások, az erőszakos téeszesítés, a tiltott disznóvágások, a padláslesöprések éveit nehezen élték meg, élték túl. Mindezek elkerülhetetlen végkifejlete volt az 1956-os forradalom. Gárdonyi Pál az akkori időket még kisgyermekként élte meg.

1956 a mi családunk életében is nehéz év volt. Kezdődött a tavaszi árvíz elleni védekezéssel, melyre apámat is elvitték. Kora hajnalban jöttek egy teherautóval a “közmunkásokért”, akik aztán homokzsákokat töltöttek a Duna parton. Nyáron egy erősebb földrengést is átéltünk, azután jött a késő őszi forradalom, melyet évtizedekig csak ellenforradalomként említhettünk. 

A felnőttek otthon egyre idegesebben hallgatták a világvevő rádiókon a Szabad Európa, az Amerika Hangja, és a BBC híreit, valamint a budapesti rádión az emlékezetes Nagy Imre és később Kádár János beszédeit. 

Mi gyerekek nem nagyon bánkódtunk amiatt, hogy egy ideig nem kellett iskolába járnunk. De néhány, számunkra addig ismeretlen fogalmat is meg kellett tanulnunk: kijárási tilalom, forradalmárok, ellenforradalmárok, statárium, ultimátum, Kalasnyikov, Molotov koktél és még néhány hasonlót. Kíváncsian néztük a Kiskőrös felett átvonuló repülőgép rajokat. Este kiálltunk a főutca sarkára és számoltuk a bazaltkockás úton dübörögve vonuló lánctalpas tankokat. A felső tagozatos diákok elégették az orosz nyelvkönyveket, mert úgy gondolták, hogy ha győz a forradalom, akkor megszűnik majd a kötelező orosz nyelv is. A nővérem egyik nap hazaérve izgatottan mesélte, hogy amikor a Petőfi park sarkán lévő zöldséges bolt előtt állt sorba krumpliért, látta, hogy a téren hatalmas embertömeg hangos bíztatására, egy traktoros drótkötéllel lehúzta a talapzatáról a szovjet hősök emlékművét. Ez ügyben később több embert is felelősségre vontak. Köztük Sáfár doktor József nevű egyetemista fiát, mint értelmi szerzőt. (Akit Öcsiként ismertünk.) Az egyik osztálytársam tanúja volt annak, amint a Petőfi utcán könyveket égettek az emberek. (folytatjuk)

Gárdonyi Klári és az édesapja kiváló szövetkezeti munkájáért kapott vándorzászló.

1957. Katonai alakulat a katolikus templom mellett.

Koszorúzás az újra felállított s  zovjet emlékműnél.