Fonott, rakott, vert falak Nyomtatás
2009. szeptember 17. csütörtök, 10:51
Mesélő képek

Fonott, rakott, vert falak


Kiskőrösön hajdanán a házak fala fonott technikával készült, ami azt jelentette, hogy a ház sarkán felállított oszlopok közét fűzfavesszővel befonták, az oszlopok tetejére futógerendát fektettek, erre tették a tetőszerkezetet tartó ollókat.

A bejárati rész közepén elhelyezett magas oszlop, az ágasfa felső végébe helyezték a szalamentot, vagyis a szelemen gerendát, ennek a tetejére és a futógerendákra a horogfákat. Ezután megkezdődött a fal készítése.

A fűzfavessző fonat mindkét oldalát szalmás sárral becsapták, csupán az ablakok helyét - 30-50 centit - hagyták szabadon. Később itt a fűzfafonást fűrésszel kivágták, háromheti száradás után a falat tapasztották. Ehhez pelyvát, vagy lótrágyát használtak. A férfiak ezután átengedték a terepet az asszonyoknak, akik több soron kimeszelték a falakat. A tetőre pedig nád került. Így egy hónap alatt is elkészült a ház, melyet kívülről jó magasan földdel hánytak be.

Később sárból rakottfalat készítettek, ami tavasztól őszig épült. A kisebb alapra vasvillával agyagos sarat hánytak, a mintegy egy méter vastagságú falat hetente rétegenként szárították.

Ezt követte a vertfal, mely tégla alapra épült. Alapanyagként agyagot és szalmát használtak. A lábbal, vagy lóval megtapostatott agyagot deszka zsaluzatba tették, majd egy döngölővel - csomangóval -  alaposan tömörítették. Egy-két nap alatt elkészült, de őszig hagyták száradni. Ekkor tapasztották, s a kellő szilárdság után kivágták az ablakokat és az ajtókat. Ahogy modernizálódott a világ a kiskőrösiek is alkalmazták az új építési anyagokat és technikákat, a vályog után a tégla is megjelent, majd a cementlap, és a nádtetőt fokozatosan felváltotta a cserép.

-bzs-