Szivattyú nélkül is jött az artézi víz
Kiskőrös és környéke valamikor javarészt mocsaras, lápos, vizenyős terület volt. Az 1900-as évek elején sokan betegedtek meg váltólázban is a fertőzött, rossz víztől.
A határban dolgozók, ha megszomjaztak, sokszor kapával az alacsonyabban fekvő területen egy kisebb gödröt csináltak, amely pillanatok alatt megtelt vízzel és ezt itták meg. A házaknál lévő ásott, nyitott kutak vize sem volt tiszta, hiszen sok helyen tartottak állatokat és a trágyadomb leve is leszivárgott a talajba.
Mindezek arra késztették a település orvosait, hogy szorgalmazzák az elöljáróságon az artézi kutak fúrását. Több helyen is fúrattak 15-24 méter mélységű kutakat, hogy egészséges ivóvízzel lássák el a lakosokat. 1908-ban az evangélikus temető déli részén 18 méter mély kutat fúrtak, amelyből szivattyúval hozták fel a vizet.
1912-ben a kút beomlott, a csövet feljebb húzták és észrevették, hogy szivattyú nélkül is folyik a víz. Így majdnem két évtizeden keresztül jutottak tiszta vízhez. 1927-ben a vascső kilyukadt és a kút bedugult.
A legények és a lányok kedvenc találkozó helye volt az 1925-ben fúrt kút
1929-ben a Népjóléti Minisztérium új kút fúrására adott ki engedélyt Kiskőrösnek. A község 8 ezer pengőt szavazott meg a munkálatokra. A minisztérium gépeket, csöveket és szakértő vezetőt küldött. Mintegy hét heti munka után 480 méter mélységig jutottak és elfogyott a cső.
Kértek újabb segítséget a minisztériumtól, de nem kaptak. Ekkor megelégedtek a 180 méter mélységben talált vízlelőhellyel, ahonnan azóta is állandóan folyik a kristálytiszta artézi víz. Eleinte csak kevesen vittek belőle, később már lovaskocsikra rakott dézsákat is teletöltöttek, hordták főzéshez, mosakodáshoz, mosáshoz, állatok itatására.
B.Zs.
|