Első bálozók a szarvasban Nyomtatás
2009. szeptember 17. csütörtök, 10:51

Mesélő képek

Elsõ bálozók a Szarvasban

Hisszük, vagy nem, de nagyanyáink is voltak egykoron fiatalok, s igencsak zsúfolt volt a táncrendjük a kiskõrösi báli szezonban. Persze szigorúan csak a garde dame felügyelete mellett, hiszen egy jóravaló leányzó nem jelenhetett meg nyilvános szórakozóhelyen egyedül. A bálozók kedvelt helye kétségkívül a Szarvas fogadó volt, ahol vízkereszttõl hamvazószerdáig minden szombaton szervezték a táncos báli mulatságokat. Volt Vöröskeresztes bál, sportbál, a végén pedig a cigánybál zárta a sort, ahol kivilágos kivirradtig cigányzenészek húzták a talpalávalót.

- A korabeli fotókon jól látható, hogy a mostani étterem egykor színházteremként mûködött, két oldalán páholyokkal, a hátsó végén színpaddal, amit rossz állapota miatt, sajnos, évtizedekkel ezelõtt lebontottak - meséli Vida Istvánné, Velinszki Marika néni, aki lánykorában, majd késõbb férjével is a lelkes bálozók közé tartozott. A bálok idején a székeket a terem szélén körberakták, és itt ültek le a bálozók és kísérõik. 

A harmincas évek végén divatba jött a felfelé fésült, hátrafelé tûzött, hullámos hajviselet, amely a fület mindig szabadon hagyta. A hölgyek frizurájuk elkészítéséhez már fixálót, rögzítõt használtak, tincseiket spiritusz lánggal hevített hajsütõ vassal ondolálták. Az akkori társasági élet kiemelkedõ eseményeinek, a báloknak szigorú, pontosan betartandó szabályai voltak. Nemcsak a báli viseletnek, de a bálokon való viselkedésnek is létezett íratlan etikettje. A fiatal lányok elsõ bálozóként egyszerû fehér ruhát viselhettek, általában muszlinból. Csak második bálozóként választhattak pasztellszínû estélyit. Késõbb már tompa színû selyembõl, vagy bársonyból varrt, csipkével díszített ruhát is felvehettek.

A férfiak életkortól függetlenül ölthették magukra a hagyományos báli öltözéket, vagyis az egyszerû fekete frakkot, keménygallérral és fekete vagy fehér csokornyakkendõvel. A férfiak akkor még a garde dame-tól, vagyis a kísérõtõl kérték fel táncolni a hölgyeket, majd tánc után a helyükre vissza is kísérték õket. Persze közben arról sem feledkeztek meg, hogy megköszönjék, hogy a megforgatott hölgy megtisztelte õket a tánccal. A fiatalok a klasszikus standart táncok közül az angol- és bécsi keringõ mellett a modernebb táncokat is járták, a harmincas évektõl kezdve már kedvelt volt a tangó, a slowfox, a latin-amerikai ritmusok közül pedig a samba, a rumba és a mambo is.

Pár évtizeddel ezelõtt Kiskõrösön nemcsak szombaton és vasárnap, de hétköznap is el lehetett menni zenés-táncos szórakozóhelyre. A Szarvas Fogadó elsõ részének bal felében egész évben cigányzene és büfé várta a táncolni vágyókat. Itt nem volt kötelezõ vacsorát fogyasztani, elég volt, ha valaki rendelt egy italt, már le is ülhetett az egyik asztalhoz és mulathatott zárásig. Nyaranta, a fogadó elõtti kerthelyiségben is szólt a zene, egy kicsit arrébb pedig, a Petõfi szülõház mellett, Lõrinczék vendéglõjének kerthelyiségében árnyas fa alatt üldögéltek a fiatalok és kiváló tánczenekar gondoskodott a jó hangulatról. A népviseletben járó bõszoknyás lányok a mostani központi buszmegálló helyén lévõ kisgazdaköri épületbe jártak vasárnaponként mulatni, sõt a Vásártéren álló kocsma melletti füves udvara is zeneszótól volt hangos a hétvégi délutánokon. A Szarvas Fogadó elõtti piactértõl a gimnázium épülete felé ívelõ kanyargós úton pedig vasárnap délutánonként hármasával-négyesével összefogódzó bõszoknyás lányok sétálgattak, kezükben keszkenõt és rozmaringágacskát tartva.

Az idõ vasfoga, vagy az emberi gondatlanság felemésztette az egykori épületeket, a Szarvas Fogadó bálterme is a rossz tetõzet miatt egyre többször ázott be. A beszivárgó víz nemcsak a padlózatot, de a páholyokat is kikezdte, balesetveszélyessé vált az egykoron báli zenétõl, vagy színházi elõadástól hangos épületrész. A nagyterem az ötvenes években bútorraktárként szolgált, utána felújították, és azóta étteremként funkcionál, ahol ismét bálozhatnak a táncoskedvû kiskõrösiek.

Boda Zsuzsa