Kedves Olvasóink!

Ajánljuk Tisztelt Olvasóink figyelmébe Lupták György, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspök-helyettesének, kiskőrösi esperesnek a rovatát. Felkérésünkre, mint aktív közéleti személyiség fogalmazza meg személyes gondolatait, véleményét, benyomásait hazánk és a nagyvilág történéseiről. Fogadják szeretettel.

Hmmm…

Lupták György rovata

Túl vagyunk rajta

Mármint a népszavazáson. De valóban túl vagyunk rajta? Akkor most már elnyújtózkodhatunk a karosszékben és zavartalanul kortyolhatjuk a hideg sörünket vagy fröccsünket, kinek mi a gusztusa…? Ahogy közeledett az időpont, úgy forrósodott a levegő, forrtak az indulatok. Főként az interneten. Ott, ahol az ember nem látja a vitapartnerét és akár még „írói álnevet” is használhat. Vagyis névtelenség mögé bújhat, s onnan szórhatja az anyázás mérges nyilacskáit. Mert biztosan sokkal higgadtabban fogalmaznánk, ha látnánk a másik arcát, a szemébe nézhetnénk és érzékelnénk minden rezdülését. Általános tapasztalat ez, személyesen sokkal visszafogottabbak vagyunk. De a „fészen” (ahogy sokan a facebook-ot nevezik) gond nélkül egymásba töröljük a bakancsunkat – s ez egyáltalán nincs rendben így. Ez azonban legyen egy másik történet.

Egyre biztosan nem volt jó ez a népszavazás. Alaposan összeugrasztott bennünket, magyart a magyarral állította szembe. Jómagam a népszavazás indítékával teljesen egyetértek – kellett egy honvédő megerősítés, egy közvélemény nyilvánítás arról, akarunk-e hosszú távon együtt élni más nyelvű, alapvetően más kultúrájú, tőlünk teljesen idegen vallású emberekkel. Ezer évünk alatt már sokakat befogadtunk, kunokat, jászokat, de a folyamat sosem ment simán. Az akkor már kétszáz éve keresztyénné lett magyarok bizony nehezen egyeztek a pusztáról szalajtott, tatárok elől menekülő kunokkal, s a véres csetepatékba a kun király, Kötöny is belehalt.

Szóval megvolt a népszavazás. Tudom, nem volt meg az érvényesség. Ami ha megvan, akkor a népszavazás eredménye a kormányra kötelező érvénnyel bírt volna. Így azonban az eredmény valóban nem kötelezi a kormányt semmire, - de a kormány, ha akarja, teljes joggal felhasználhatja azt. És ebben nincs semmi törvénytelenség. Ezt nem kellene elfelejteni! Végül is, 3,3 millió magyar ember nem szeretné, ha a szomszédjai szírek, afgánok és irakiak lennének. És ez bizony jelentős szám. Egy demokráciában a népszavazás demokratikus alapjog. Aki nem élt vele, erről a jogáról mondott le. Aki nem ment el véleményt nyilvánítani, annak ugyan miért kellene a vélt véleményét bárhol is beszámítani?  Ennyire egyszerű – el kellett volna menni szavazni.

Szóval most az az idő jött el, amikor is le kéne végre nyugodni, a fegyvereket le kéne tenni. Történt valami, aktív vagy passzív részesei voltunk. Elmondtuk a magunkét, ki-ki vérmérséklete szerint. Bántottuk is egymást eleget. Most a kibékülésnek lenne itt az ideje. Mert túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy egymásnak essünk. Építeni, haladni csak összefogással lehet. Mindeközben pedig meg kell tanulnunk higgadtan vitatkozni. A turáni átok, a magyarok közti széthúzás és ellenségeskedés igenis legyőzhető! Csak akarni kell…

Lupták György