…és ünnepelni fog a világ evangélikussága. Igen szép és kerek évfordulót! Kereken 500 év, - fél évszázad!

A reformáció ünnepe hagyományosan 1517. október harmincegyedikéhez kötődik: az egykori ágostonrendi szerzetes, Luther Márton, ezen a napon tette közzé 95 pontban (tételben) a bűnbocsátó cédulák árusításával és általában a bűnbocsánat pénzen történő megváltásával kapcsolatos teológiai véleményét. A wittenbergi egyetemen tanító szerzetes-tanár felháborodott kora egyházának ezen az akcióján, hisz a Szentírás alapján Isten „ingyen kegyelemből, hit által” üdvözíti az embert, vagyis a bűnbocsánat egyáltalán nem vásárolható meg pénzért. Ha Isten a Jézus Krisztusba vetett hitéért úgy bocsát meg az embernek, hogy azért az embernek nem kell teljesítenie, megfeszülnie és főként fizetnie, akkor az egyháznak sincs joga ezért pénzt kérni, s mintha piacon lennénk, nincs joga árusítania a bűnbocsánatot.

Luther (id. Lucas Cranach festménye, 1529)

Luther maga sem sejtette, mit indít el a nevezetes kalapácsütésekkel. Ő csak a kor hagyományainak megfelelően, egyetemi tanárként egy egyetemi városban, a legjobban látható helyre, a Vártemplom kapujára szögezte ki a véleményét összefoglaló téziseket. Akkor még nem volt a közzétételnek más formája, Luther mindösszesen csak ezzel a lehetőséggel élt. A lényeg, hogy minél többen olvassák gondolatait ahhoz, hogy disputa, vita alakuljon ki a témában. Ő mindösszesen csak ennyit akart. Amit tudunk, a nyilvános vita elmaradt, Luther pedig a 95 tételt elküldte levélben is feletteseinek azért, hogy akadályozzák meg a bűnbocsánattal történő „kereskedést”. Luther városában egyébként egy dominikánus szerzetes, bizonyos Tetzel János volt az árus. Volt egy faládája, amelyre fölírta a következőt: „Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt.” Magyarul: mikor a pénz a perselyben csörren, a lélek a mennybe röppen.

Az események azonban felpörögtek. Luther pontjai igen rövid idő alatt bejárták Németországot, - pedig akkor még nem volt rádió, internet, nem voltak újságok. Oly időben történt mindez, amikor is sokan reméltek valamiféle változást az akkori Európában. Napjaink Európájához és Magyarországához hasonlított az a kor, mély erkölcsi és gazdasági válságba süllyedt Európa és maga az egyház is, pedig a kiutat elsősorban tőle várták az emberek. Röpke négy év múlva, 1521-ben Wormsban már a birodalmi gyűlés tárgyalta Luther ügyét és az akkorra már terebélyesre gyarapodott Biblián alapuló „felforgató” reformátori tanítást. Luther sokáig hitt az egyház megújíthatóságában s meg volt győződve arról, a pápa jót akar, csak rossz tanácsadói vannak. De nem így alakult. Megjegyzendő, hogy Luther kortársa, a svájci Zwingli Ulrich, 1519-ben már a reformáció tanait hirdeti hazájában, a svájci német nyelvű kantonokban. Kálvin 1517-ben még csak nyolc éves, így ő majd később szól bele az események alakulásába.

Egyházunk és a világ evangélikussága más most, nagyszabású ünnepség sorozattal, sok-sok programmal készül a nevezetes és kerek évfordulóra. Elsősorban a reformáció szülőhazájában, Németországban lesz persze a legtöbb és legfajsúlyosabb megmozdulás. Bennünket azonban inkább az itthon várható események érdekelnek. 2010-ben indultak az úgynevezett „tematikus évek”, 2010  a „Reformáció és nyilvánosság” éve volt. 2014, a jövő év pedig a „Reformáció és kultúra” éve lesz. Így a jövő évben is megemlékezünk neves evangélikusokról, akiknek az adott évben kerek évfordulójuk lesz. Például a festő Benczúr Gyuláról, aki 170 éve született, vagy az építész Pecz Samuról, a Deák-téri Evangélikus Gimnázium volt diákjáról, akinek meg a 160-dik születésnapja lesz. Az év folyamán több figyelem esik majd a bibliai Dávid királyra, aki mint zsoltárszerző és zenész kerül most a figyelem középpontjába.

A reformáció legfőbb erénye azonban az, hogy visszavezette az embert (és az egyházat) a tiszta forráshoz, Isten igéjéhez, a Szentíráshoz. Nem véletlenül ábrázolja szinte majd mindegyik Luther-emlékmű a reformátort Bibliával a kezében. A reformáció a korábbi latin fordítások helyett az anyanyelvű Bibliákat adta az emberek kezébe. Luther wartburgi kényszerű várfogsága alatt előbb az Újszövetséget fordította le német nyelvre, majd később a teljes Bibliát is. Az ő nyomán született meg előbb az evangélikus Sylvester János magyar nyelvű Újszövetsége 1541-ben, majd ezt követte később az ismert Károlyi Biblia vagy Vizsolyi Biblia. Remélem, hogy 2017-re Kiskőrösön is méltó emléket tudunk majd állítani a reformációnak illetve magának Luther Mártonnak. Valahol a templomunk falán vagy közvetlen környezetében találhatnánk megfelelő helyet egy szobornak vagy domborműnek! De még inkább jó lenne, ha a reformációra nem csak emlékeznénk, nem csak koszorúznánk majd az évfordulón, hanem mi magunk is újra vissza találnánk a tiszta forráshoz, Isten életeket gyógyító, sebeket bekötöző, bűnöket megbocsátó Szent Igéjéhez. Tegyünk együttesen azért, hogy mind városunkban, mind édes magyar hazánkban újra fontossá váljék az Istennel való találkozás! Hogy a „keresztyén Magyarország” ne csak üresen csengő szólam legyen, hanem mindennapi valóság! Hogy az ötszáz éves evangélikusságnak legyen ereje és erős hite újra utat mutatni egyénnek és közösségnek!