Mit mondjak, necces lesz. Mondjuk, ezt szeptemberben is gondoltuk, szűkre szabtuk a határidőt. Ahol ilyen nagy a feladat, ahol ennyi munkát, ilyen sok szakmát, brigádot és embert kell összehangolni, az nem akármilyen logisztikát igényel.

Eddig nem sokat beszéltem arról a személyről, aki mint egy karmester, az egész munkát a kezében tartja. Ő Gubán Imre, a Modus Vivendi ügyvezetője. Nem mellesleg, aktív egyháztagunk. Nála ez családi hagyomány, hisz nagyapja, Slajkó Pali bácsi egyházát szerető ember volt világéletében, gondnok is volt. Édesanyja presbiterünk, aktív, segítőkész munkatársunk. Szóval Imrének volt mit és volt kitől örökölnie. Számára a templom nemcsak egy megoldandó feladat most, hanem ebben a munkában a szíve is ott van. S e sorokat olvasva most azt mondja majd, Gyuri bácsi, eddig és ne tovább. Legyen neki igaza… Szóval megjött a tél, ez nem újdonság. Mondjuk, benne volt a pakliban, túl szép lett volna, ha még decemberben is az idős hölgyek nyara mosolygott volna ránk. Pedig már esélyünk volt, hogy körben elkészül a templom kívülről. Így eldőlt, a toronysisak, a torony és a Murányi-ház felőli oldal marad a jövő év tavaszára. De hálásak vagyunk a Mindenhatónak, hogy ennyit iselvégezhettünk!

Belül azonban zavartalanul folyik a munka tovább! Ma délután már a torony felöli oldalon, valamint az oltárral szemben állnak a padok. Először a dobogó készült el, benne a fűtéscsövek meg a hőszigetelő üveggyapot. Majd a csövek felkúsztak a felszínre, s ezzel párhuzamosan megjelentek előbb a padlábak, - mert részben ezeken is nyugszanak a barna színű csövek, majd sorban, az ülő deszkák, a háttámla, s végül az énekeskönyvtartó. Aki bekukkantott a templomban, mind ámulatba esik, mert gyönyörűek a padok. Lucza Gyurinak segítői is akadtak a hétvégén, volt szekszárdi iskolatársai, technikusok, ki-ki már más szakmában, de most visszatértek a famunkához, s társadalmi munkában (!), vagyis barátságból, ügyszeretetből eljöttek segíteni barátjuknak padokat építeni. Isten áldja meg őket, kezük munkáját gazdagon! A burkolók is lassan a végére járnak, már csak apróságok vannak hátra, a szélek eldolgozása, a sekrestye burkolása. Nagyon szép a tardosi márvány, minden erre járó őszinte gyönyörűségére.

Hazafi Karcsiék is elkezdték visszahelyezni a falikarokat, amelyeket előzően felújítottak, lefestettek. Ezekben fognak majd ragyogni az energiatakarékos égők. Úton van az új csillár is Németországból, reméljük, karácsonyra megérkezik. S közben a festők is dolgoznak, eligazítják az új ablakok környékét, és haladnak a falakkal is. A kazán is a helyén, már csak arra vár, hogy gáz is égjen benne. Jó esélyünk van továbbra is, hogy a szentesti istentisztelet, 24-én 16 órakor a templomban lesz! És a többi, karácsonyi  Istentisztelet is, természetesen. Előtte persze, nagytakarítás lesz, ennek idejét most még nem tudni. De az sem lesz akármi, például kicsomagolni az orgonát úgy, hogy nehogy most zúduljon bele a sok por, ami összegyűlt a fólia tetején. Biztos, hogy apróbb dolgok elmaradnak januárra, de a templom használható lesz! A tervek közt szerepel, amennyire persze az anyagiak is majd engedik, a korszerű technika (videokivetítők és hangosítás) kiépítése, új oltárterítők, egy digitális zongora (drágábbra biztosan nem fogja futni), egy olvasópult. S ha lesz még pénz, újabb padokat is álmodunk a falak mellé, a karzatra… De ez már a jövő zenéje. Továbbra is várjuk az adományokat, hogy minden célt meg tudjunk valósítani! Áldott karácsonyt kívánok mindannyiunknak, találkozzunk a templomban, Szentestén!

Lupták György