„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.” (Zsolt 86,11)

Elmúlt ismét egy év, újesztendőt kezdtünk. Akarva, nem akarva, számadásra késztet az idő múlása. Rádió, televízió összefoglalókkal ajándékoz meg ilyentájt. Megtudhatjuk, melyek voltak az elmúlt év legfontosabb történései, legfontosabb magyar vonatkozású sporteseményei. És melyek voltak a leginkább mosolyra fakasztó rádiós bakik.

Az ember visszatekint a vele történtekre is, mit nyertem, mit veszítettem családomban, magánéletemben, anyagiakban és egyebekben. Mérleget vonunk. S ki reménykedve, ki félve, ki így, ki amúgy tekint a jövőbe, mit tartogat az újév?

Tanít az Isten! Alakít és formál szavával, cselekedeteivel. Egy cél vezérli: amit elkezdett valamikor az idők hajnalán, azt be is fogja végezni. Új eget és új földet, új világot teremt, mert ez a mostani már annyira rossz, hogy nem érdemes tovább toldozgatni-foltozgatni. De azt szeretné, hogy az új világban minél többen az Ő legkedvesebb teremtményeiből, az emberekből ott legyenek majd.

Tanít az Isten! Jézus Krisztus megy előttünk, aki „az út, az igazság és az élet”. Megszólít, hogy visszataláljunk hozzá, vezet, hogy el ne tévedjünk s tanít, hogy megmaradjunk az új világ felé vezető úton. A halló, értő, nyitott szívű ember tudja megérteni és befogadni Őt. 

Lupták György