Mitől lesz élhető egy város? Nyomtatás
Írta: Lupták György   
2010. október 26. kedd, 09:29

Régi kiskőrösi fekete-fehér fényképeket nézegetek… A Petőfi út széles és földes, lovas kocsik kavarják rajta a port.

Az egykori és méltatlanul elbitorolt majd lerombolt evangélikus iskola, a kis harangjáról csak „csengős iskolaként” ismert patinás (1836-ban létesült!) épülete előtt mosolygó urak és hölgyek pózolnak a fotós kedvéért. A városközpontban földszintes polgárházak, nyoma sincs még az emeletes kockáknak, a szocializmus eme építészeti szörnyszülötteinek.


Van, amit senki sem hiányol, és van, amiért ma is sajog a szívünk. Mert kötnek az emlékek, de ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy az évtizedek múlásával változik minden, s ezzel együtt változnak az igények is. Ma már szégyellnénk, ha városunk főutcája ugyanolyan földes és poros lenne, mint volt régen. Bár lehet, hogy elvenné a nagy sebességgel átdöngető kamionosok és autósok kedvét a száguldástól…

Mitől lesz egy város élhető? Nyilván sok összetevője van a kérdés megválaszolásának. Egy külföldi turisztikai szaklap (Monocle) évről évre felmérést készít és listát készít a világ élhető városairól. Érdekesek a felmérés szempontjai, mert elsődlegesen azt vizsgálja, szeretik-e az ott élők a városukat. És úgy vélekedik a szakíró: ahol szeretnek élni a lakosok, ott jól fogja érezni magát a turista is.

Nos, mi szeretünk-e itt élni, kiskőrösiek, Kiskőrösön? Bizonyára, mert az elmúlt hónapokban néhányunk még szinte késhegyig menő vitára is hajlandó volt arról, hogyan is alakuljon át városunk főtere és környéke. S akik ennyire harciasan képesek érdekeiket képviselni, biztosan szeretik is ezt a várost. Szeretni azonban rosszul is lehet, még egy várost is. Mert nem mindegy, mi élvez elsőbbséget, a vélt vagy valós önérdek, vagy a közjó.

De mit is ír egy szakember? ” … a turizmusfejlesztést a városfejlesztés részévé, eszközévé kell tenni. Fontos, hogy a főépítész ne kerülhesse meg, hanem a városfejlesztés fő elemének tekintse a vendégforgalom építészeti lereagálását. A kulturális, öko- és aktív turizmus adottságaira fogyasztási tér épüljön. Ne fordulhasson elő, hogy a vendég a múzeum megtekintése után fogyasztás nélkül távozik a környékről, miután sétált a parkban, vagy részt vett egy sportrendezvényen. A vendéglátás, kereskedelem álljon lesben, hogy a turizmus bevételt is hozzon, ne csak dicsőséget a városnak. A sikeres város figyelemmel van a trendek változására…” (dr. Karsai Árpád idegenforgalmi tanácsadó, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének tagja).


Egy ilyen trend az is, amivel az ember az európai országok többségében már rendszeresen találkozik. Vagyis, hogy a városközpontokból fokozatosan kiszorítják az autósokat, és az így felszabadult tereket emberközelivé formálják, telerakják padokkal, szemet gyönyörködtető virágokkal, kutakkal, hangulatos kiskocsmákkal, színes napernyők alatt fagylaltozhat a sétálni, pihenni, gyönyörködni vágyó. Hazánkban is egyre több városközpont alakul át ily módon, nem is kell hát messzire menni a jó példákért.

Ennek a koncepciónak a megvalósulása kezdődhet el Kiskőrösön a városközpont átépítésével. Úgy, ahogyan azt a tervezők eredetileg megálmodták, s ahogy a kifüggesztett látványterveken bárki meg is nézheti. Igen, a megjelölt útszakaszok lezárásával, illetve átalakításával.

Hatalmas lépés ez, mert a szemléletünket változtatja meg és megtanulhatjuk újra fölfedezni a városunkat.  A főtér már nem csak arra szolgálna, hogy átrohanjunk rajta a postára, bankba menet. Kedves helyévé válhatna a vasárnap délutáni sétáknak, nyári estéken baráti sörözésnek valamelyik teraszon.

Persze, ehhez a tudatformálás mellett egyéb dolgoknak is meg kell még valósulnia. Mert hiányzik például egy városunkat kikerülő út, amely eleve elvezetné az átmenő forgalmat és nem a városon belül kellene kényszerű megoldásokat alkalmazni. Meg szép lenne, ha néhány főtéri épület építészeti arculata is megváltozna, ilyen az áruház, a bank-posta épület, vagy a szolgáltató ház. És hasznos lenne, ha mi kiskőrösiek megszabadulnánk attól a rossz szokásunktól, hogy még a szomszédba is autóval megyünk. Száz-kétszáz méterrel többet gyalogolva a megszokott boltig, - még az egészségünknek is javára válna.

Ja, s hogy el ne felejtsem: az idézett szaklapban az élhető városok huszonötös listáján nem szerepel kelet-európai város. Egyetlen egy sem.