Egy újságos pavilon naplójából Nyomtatás
2010. január 29. péntek, 15:29

 

Megszülettem… Itt állok az evangélikus imaház sarkánál, szemben velem a volt zsinagóga. Szépen csillog a kalapom, három irányba látok ki az ablakszemeimen, fából készült oldalaim frissen mázoltak.


Születésnapomra nem emlékszem, akkortájt e tényt még nem rögzítették sehol sem. Csak arra emlékszem, hogy egy elődöm kicsit odébb állt, a téren, az ártézi kút mellett. Ő is újságos pavilon volt, mint minden felmenőm. De ő sokra vitte: az egyik újságárús kislányból később evangélikus lelkész lett, úgy bizony!

 

 

1991. március 3. – Az ablakaim tele vannak tarka-barka újságokkal. Elől a napilapok, oldalt a színesek. S a levegőt átjárja a nyomdafesték illata, amit úgy szeretek. Magam előtt látom a zakatoló gépeket, ahogy nyomják ki magukból azt a sok újságot. Ma egyébként jó forgalmam volt, sokan vásároltak nálam. A bennem lakó hölgyek szeretnek beszélgetni, mindenkihez van egy-két jó szavuk.

 

1996. június 26. – Ma éjjel betörték az egyik ablakomat. Borzasztóan fáj…, sírtam is. Mintha a szemem nyomták volna ki. Suttyó kölykök voltak, csak lenyúltak néhány számítógépes újságot. Jött egy mester, és bedeszkázta az ablakszememet. Nem látok ki rajta. Rettenetes.

 

1998. október 10. – Éjszaka újabb sérelem ért. Elvitték az esőcsatornáimat. Az egyik újságban olvastam, hogy megélhetési bűnözőnek nevezik az ilyet. Csak az fájt, ahogy letépték rólam a csöveket. Aztán eleredt az eső, reggelig ázott az oldalam.

 

1999. január 5. – Most a hátsó ajtómat feszítették föl és telefonkártyákat vittek el belőlem. A két újságárús hölgy, akik bennem dolgoznak, nagyon bánatosak. Én vagyok az ő megélhetésük. S mindig történik velem valami.

 

2000. április 4. – Ma mesterek jöttek. Kicserélték az ablakaimat vastagabb, betörésálló üvegre. A hátsó ajtómra meg erős keresztvasat tettek föl, hogy nehezebb dolga legyen a betörőknek. Hallottam, amikor azt mondták, most már biztonságban alhatok éjjelente…

 

2000. április 7. – Ma éjjel a tetőmet, a szép sapkámat akarták leszedni. Mert ugye, az fémmel fedett. De nem boldogultak. A közeli papi lakásból ugyanis a nagy zajra kinézett az egyik lelkész és rákiabált a barbárokra, akik erre elszaladtak.

 

2003. augusztus 15. – Ezen az éjszakán utcai kukával estek nekem. Alumínium tartállyal verték be az ablakaimat és minden cigarettát elvittek belőlem. Akkora pusztítást végeztek, hogy az emberek másnap nem győztek sopánkodni, amikor megláttak. A rendvédelmi szervek azt mondták az újságot áruló lányoknak: vigyék haza minden nap a cigarettát. No, ez szép. Hát hogy tolnák haza a város végére biciklin, azt a több kartont… Másnap meg vissza, aztán újra előlről.

 

2005. július 20. – Ma munkagépek jelentek meg körülöttem. Ámulva néztem, mihez készülnek ezek. Hamar kiderült: vizesárokkal vettek körül, mint a középkori várakat. Mostantól egy felvonóhídon át tudnak megközelíteni engem a vásárlók.

 

2006. január 17. – Kemény fagy volt az éjjel. A csibészek a jégen át jöttek, és elvitték belőlem az összes Népszavát. No meg a cigit is. Itt heverek romjaimban, mi lesz velem?

 

2007. május – egész hónapban dolgoztak körülöttem. Betonfalat építettek körém. A tetejére szögesdrótot szereltek. Még áramot is vezettek bele. Már nem is látok ki a faltól, nem látom az elmenő autókat, az iskolába igyekvő gyerekeket. Bezárult körülöttem a világ. Egy húszcentis vastag acélkapun át lehet már csak megközelíteni. Talán végre valahára biztonságban leszek.

 

2008. szeptember 8. – Na, tessék, az éjjel megfúrtak. A pesti metróépítésről loptak el egy fúrópajzsot, azzal közelítettek meg, alulról. Kibontották a padlómat, mind elvitték a megmaradt tegnapi újságot! Hogy hová jutunk…?

 

2009. március 1. – Újabb erősítés érkezett. Beléptető kapukat szereltek föl, kettőt is egymás után. Aki nálam akar újságot venni, az ezen a kétszeres biztonsági szűrőn tud csak bejutni hozzám. Bizakodom, ez hátha segít.

 

Egy szép réztáblát is elhelyeztek az oldalamon ezzel a szöveggel: A MAGYAR KÖZBIZTONSÁG EMLÉKÉRE.

 

2010. január 6. – Kedves naplóm, föladom. Ma, fényes nappal lopták le rólam azt a réztáblát.

 

Lupták György