Rigófüttyös délutánon történt, egy áruház parkolójában. Vásárlás után van a család, éppen kászálódnak be az autóba. A volán mögött már ott ül egy fiatalember, mellé beszáll a kislány. Tán a barátnője a volán mögött ülőnek.

Fél arcát napszemüveg takarja, tekintetét, arcvonásait nem látni. A hátsó ülésen a mama készül helyet foglalni. Idős asszony, szemmel láthatóan nehezére esik már a mozgás. Nehezen hajló teste nem szokott az autóhoz. Jobb kezével az ajtóoszlopba kapaszkodik. Ez választja el egymástól az első és a hátsó ajtót.

Szemüveges unoka nem figyel, s becsapja az első ajtót. Rá a mama négy ujjára. Szegény asszony arca eltorzul a fájdalomtól, - ezt csak én látom, a napszemüveg mögül mindez nem látszik. És a néni feljajdul a fájdalomtól. Mire a kislány hátrafordul, - és innentől a jelzőket csak kipontozom: „Mama, hogy lehetsz ilyen …, miért nem tudsz vigyázni, te öreg …? Hát nem tudod, hogy ott nem szabad megfogni? Minek raktad oda kezedet? Úgy kell neked, csak fájjon, … vénasszony! Mindig csak a baj van veled, ha elhozunk.” – És így tovább, ebben a stílusban.

A néni szégyelli magát, hogy lehetek tényleg ilyen, ez van az arcára írva. Talán megszokta már ezt a hangnemet. Örül, hogy él. És hálás, mert elhozták vásárolni, kimozdulhatott otthonról. Majd az autó kigördül a parkolóból. S marad utánuk a csönd.

Hirtelen furcsán üres lesz a világ. A madarak elhallgatnak, a Nap is szégyenkezve bújik egy felhő mögé. Már nem is olyan szép ez a nyári nap, mint ahogyan indult reggel. Puccos kislány jól kiosztotta a mamát. Neki második otthona az autó, a mama meg tán a lovaskocsira fürgébben szállt föl hajdanán.

A kislány a napszemüvege mögött csetel és wapol, empéhárom lejátszón hallgatja a zenét, közben csócsálja a rágót. Ő korunk terméke. Úgy véli, neki helye van a világban, nyugodt lélekkel kioszthatja a mamát.

„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” A negyedik parancsolat Isten törvényeinek sorában.

Sok ezer éves szabály, de bölcsesség is egyben. S nem csak az édes szülőkre vonatkozik. Nem követünk el hibát, ha imígyen folytatjuk: … és tiszteld nagyszüleidet, tanáraidat és előljáróidat! A fiatal tisztelje az idősebbet! Hajts fejet az ősz haj és a hajlott kor előtt!

Mondhatni, az emberi együttélés egyik alapszabálya ez. Amit ma sokan tipronak lábbal. Hé, öreg! – szólít meg az ismeretlen fiatal az utcán. Na, mi van, fater? – így a másik. És ez csak a kezdet. A tiszteletlen, durva beszéd mindennapi élménnyé vált. Aki így beszél, így bánik az idősebbel, lehet tanulatlan és műveletlen. Ő, magától még szinte semmit sem ért el az életben. De, mert most ez a sikk, s mert ő a fiatal, joga van félre söpörni az útból az öreget. A pörgős életvitel hozadéka talán? Vagy valamit nem tanítottunk meg, mi szülők?

Dino Buzzati, Hajtóvadászat öregekre című novellájában fiatalok irtják az öregeket. Mert rájuk már nincs szükség, fölösleges kenyérpusztítók. Hasznot nem hajtanak. Adják hát át a helyüket a következő generációknak. S mint erdőben a vadra, úgy vadásznak az idős emberekre. A város utcáin, terein üldözik őket. S ha egyre rábukkannak, nem ismernek kíméletet. S a novella végén a főhős, aki élharcos ebben a szomorú hajtóvadászatban, döbbenten fedezi föl magán az öregedés jeleit. S innentől neki is menekülnie kell. Vadászból üldözött lett…

Bizony, ez is bekövetkezhet. Mert megeshet, hogy aki fiatal korában kíméletlen a nála idősebbekkel szemben, kamatostul fog visszakapni mindent öregkorában. Aki gyorsan megszabadult a mamától, mert már csak nyűg és gond volt, lehet, hogy öregségét fájdalmas magányban fogja majd eltölteni. A gyerekei rá se fogják nyitni az ajtót.

Nem véletlen, hogy a negyedik parancsolat az egyetlen a parancsok sorában, amelyhez Isten ígéretet is fűzött. Ha szeretnéd, hogy békés, nyugodt öregkorod legyen, akkor fiatalként élj úgy, hogy ezt kiérdemeld. Felfoghatjuk ezt bátran úgy is, hogy itt van a hosszú élet titka! Íme, egy isteni lehetőség az átlagéletkor növelésére! Vagy mégsem?

LGy