Érdeklődéssel néztem a minap a Három Város Fesztivál okán rendezett beszélgetést a Kiskőrös TV-n. Okos emberek eszegettek-iszogattak, s közben okosakat mondtak. Érvek és vélemények hangzottak el a fesztivál kapcsán a térség idegenforgalmi lehetőségeiről, helyzetéről.

Érdekelt a téma, mert tény, a világgazdaság egyik húzó ágazata az idegenforgalom, akik jól csináljak, hatalmasat kaszálnak belőle. És mi miért ne vágnánk ki ebből a hatalmas tortából a magunk szeletét?

Nos, tegyünk egy próbát. Mit talál az idegen városunkban, ha szeretne itt először is magának szállást foglalni. Jó esetben rábukkan a neten Kiskőrös Város honlapjára. S itt máris elakadt.

Mert ugyan szép és tetszetős a honlap, de csak magyarul olvasható rajta az információ. Persze tudjuk, hogy a mennyországban majd mindenki magyarul fog beszélni, de még nem vagyunk ott (sajnos). A szálláskereső idegen tehát, ha nem tud magyarul, máris elakadt. Vagy megy máshová aludni.

Tegyük fel, hogy idegenünk nem adja föl olyan könnyen, és tovább keres a hálón. S rálel a szállodák honlapjaira. Itt már jobb a helyzet, mert működik és jó a Hotel Vinum és az Imperiál Hotel honlapja, a magyar mellett németül és angolul. De nem működik a városközponti Szarvas Fogadó honlapja. Csakis magyarul, bár ott virít alul az „english” meg a „deutsch”, csak éppen nem él. Kitartó idegenünk ezután veszi a bátorságot és felhívja a Szarvast, s mit hall: a telefon túlsó végén bizony csak magyarul tud a recepciós vagy éttermi dolgozó.

S itt, ezen a ponton bedobja a törülközőt (bár az én idegenem nem ezt tette, hanem írt nekem, ugyan foglalnék neki már egy szobát, mert ő mindenáron Kiskőrösön és pont a Szarvasban akar megszállani. Megtettem.)

A tévés beszélgetésben említett idegenforgalmi szakember alaposan fölmérte szállodáinkat. S az első csoport a Vinumba ment - mert ott van klíma a szobákban. De viszont nincs étterem, ezért a csoport kénytelen volt beballagni a városba éttermet keresni, ha megéhezett. De ott sem ehettek akárhol, mert bizony van olyan éttermünk, ahol ugyan az van kiírva az ajtóra, hogy vasárnaponként nyitva 22 óráig, de 18 órakor már zárni akarnak és látványosan nem örülnek a vendégnek.

És hát hiányzik a taxi is. Mert a városszéli szállodákból - a négyből három ilyen - nem akaródzik az autó nélkül érkezőnek naponta hosszú gyalogtúrákat tenni. Bár tagadhatatlan, szép a mi kis városunk. A finn csoport néhány tagja a Vinumból kigyalogolt a TESCO-ba fürdőruhát venni, onnan elgyalogoltak a fürdőbe, majd utána vissza a Vinumba. „Gyalogolni jó” – írta már Móricz Zsigmond is. De ilyen élményekkel az idegen nem biztos, hogy visszamerészkedik hozzánk.

A nyelvtudásunk is siralmas. Az említett honlapokon is lenne mit gyomlálni. Az idegen nem csak enni, inni, nézelődni szeretne, hanem ismerkedni. Velünk, akik itt élünk. Mert egy országot megismerni elsősorban az emberi kapcsolatokon keresztül lehet.

S ami tán a leghervasztóbb, a borturizmus helyzete Kiskőrösön.

Miért csak az István Borház állt rá a nyitott pince programra? Miért nem lehet a többi, jónevű, jó borokat rejtő pincékben leülni egy-egy csoporttal? Elfogyasztani ott egy pörköltet, átélni egy borkóstolót a gazdával, rácsodálkozva a borra, a benne rejlő hagyományra, kultúrára, mesterfogásokra?

Persze, válság van, meg nincs pénz, meg csőstül jön a gond. Szegény embert az ág is húzza. De átgondolt, egymással egyeztetett szervezéssel biztosan tehetnénk azért, hogy jó legyen Kiskőrösre jönni és nehéz szívvel kelljen tőlünk elutazni.

Lupták György