Ugyan, ki emlékszik még a régi, - nem igazán szép időkre, amikor futótűzként terjedt a hír ismerőseink körében: banán érkezett a közeli boltba!

A bennfentesek már ezt megelőzően megkapták a fülest bolti eladó ismerősüktől, nekik a pult alól adták oda az előre elkészített szatyrot. Más halandók meg beálltak a sorba és reménykedtek, mielőtt elfogyna a banán, ők is sorra kerülnek.

Ma már télen-nyáron ott a banán, a narancs és más egzotikus déligyümölcs a szupermarketek és a kis zöldség-gyümölcs árusok polcain. Akár télvíz idején is lehet chilei cseresznyét és földiepret vagy dél-afrikai sárgadinnyét vásárolnia annak persze, aki meg tudja azt fizetni. Jómagam maradok a megszokott mellett, télen együk a jóféle magyar jonatán és golden almát, esetleg akkor, de csakis akkor a narancsot. Nyáron meg fogyasszuk az itthon termett, nap érlelte ízletes gyümölcsöket, paprikát és paradicsomot.

Mostanában újfajta bolti tömegjelenetek borzolják a kedélyeket. A minap az egyik üzletlánc néhány boltjában este hét és nyolc óra között ötszázötven forintért árult egy guriga trappista sajtot. Az érintett boltokban mindenütt hatalmas tömeg gyűlt össze. Az emberek tülekedtek a sajtért, parázs hangulat alakult ki. A bolti eladók nem bírták fenntartani a sajtra áhítozók között a rendet. Volt, ahol rendőri beavatkozásra került sor a rend helyreállítása érdekében. Hála Istennek, hogy most nem sérült meg senki sem. Ugyanis másutt, hasonló helyzetben, már halálos áldozata is volt az ilyen üzleti akcióknak. Volt, hogy eltapostak egy embert, a tudósítás szerint több százan gyalogoltak keresztül a szerencsétlenen.

Most azonban az emberek nem olcsó laptopért, kedvezményes árú mikrosütőért tülekedtek, hanem sajtért. Most nem pár tízezer forintot tudott megtakarítani a szemfüles, idejében érkező. Egy darab sajt megszerzése esetén pár száz forint lehetett a nyereség. No meg persze, a sikerélmény…

Ennyire szegények lennénk? Ide jutottunk, hogy vannak honfitársaink, akiknek ez a néhány száz forint is jelentős megtakarítást jelent? Biztosan így is van. Nem látok bele persze mások pénztárcájába, de az elmúlt hét év gazdasági lejtmenete majd mélyrepülése egészen biztosan sokak anyagi lehetőségeit kurtította meg alaposan. Felmérések sora tanúsítja, hogy egyre szélesedik a szegénységben élők száma, de azoké is, akik már a tartalékaikat élik fel. Valóban, akik önhibájukon kívül kerültek ennyire kiszolgáltatott helyzetbe, azoknak a négy-ötszáz forint megtakarítás is számít.

Van itt azonban még más is. Ezt találtam az Index internetes újságban: „Minden szociálpszichológiai alapvetésben benne van, hogy ha valamire azt mondjuk, kevés van belőle, akkor az emberek kezdenek úgy viselkedni, mintha fontos lenne nekik. Ha valamiből kevés van, akkor is vágynak rá, ha egyáltalán nincs rá szükségük – mondja Dr. Fülöp Márta pszichológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. – A szűkös erőforrás motivációt teremt, és evolúciós versengésre késztet – mondja a pszichológus. – Senki nem akar vesztes lenni. A helyzet arról szól, hogy győzni akar.

És abban a pillanatban ez már másról szól. Ez már nem a sajt." Amire a pszichológus azt mondja, hogy az adott helyzetben normális és kiszámítható emberi viselkedés, ahhoz a keresztyén még mást is hozzá tud tenni. Éspedig azt, hogy az embernek igenis van lehetősége ellenállni az őt érő behatásoknak. Többek közt ettől ember. Nem kötelező sodródnia, nem kell a nyájban önmagát mindenképpen feladnia. Szabadsága van arra, hogy ő irányítsa a folyamatokat, s ne őt irányítsák a körülmények. Sőt, másokat is meggyőzhet minderről.

Az embernek nemcsak ösztönei és vágyai vannak. Azt is tudja, mi a jó és mi a rossz, mi helyes és mi helytelen. S ha még keresztyén is, akkor a forrást is ismeri, amelyből merítve felül emelkedhet a körülötte kavargó indulatokon.

S ha nem, akkor marad az, amit egy szemtanú így írt le: „A hangulat és látvány a háborús régiókra jellemző, éhező emberek önmagukból kivetkőzött viselkedésére kísértetiesen emlékeztet. Egy kiló sajtért meglökdösték és inzultálták egymást, gyerekeket tapostak és nyugdíjasokat tepertek le."

Lupták György