Pünkösd - van megújulás! Nyomtatás E-mail
2010. január 29. péntek, 12:56

 

Ünnepeltünk a héten. Voltak, akik templomban, de láttam olyat is, aki a szőlőben „ünnepelt” traktoron, munkásruhában, piros pünkösd napján. Hiába, pünkösd a három keresztyén nagyünnep közül a leginkább elfeledett ünneppé lett.

 

Talán azért, mert üzenete kevésbé megfogható? Karácsony, az emberré lett Isten, a születés, a kisgyermek, az istállóban békésen szénát ropogtató állatok, pásztorok és angyalok -, nos, nyilván sokak számára ember közelibb? Vagy sokkal inkább a befogadható hagyomány része? Húsvét meg az élet ünnepe, még ha a feltámadás sokakban is ébreszt kételyt. Az élet, az élni akarás, megfogható. De mit tud kezdeni embertársunk a Szentlélekkel? A pünkösdi történet maga is csodaszerű, a kortársak is kételkedve fogadták az eseményeket, mondván ezek a galieiai férfiak itt bizonyára „édes bortól részegedtek meg”.

 

Pedig a pünkösdi történet igenis kézzel fogható! Mert itt van, kétezer éve jelen van a világban pünkösd és a Lélek gyümölcse, az egyház. A szél sem látható önmagában, de a munkája annál inkább: mozognak a fák, felkavarja a port, s ha túl erős, ágakat tör és tetőket bont. A Lélek munkája az egyház, ma is, jelen van a világban! S itt ne csak sovány s lehangoló európai tapasztalatainkra hagyatkozzunk: a világ sok más táján elevenebb a keresztyénség. Kínában, az üldöztetés ellenére intenzíven növekszik a keresztyének száma. De nincs ez másként számos afrikai országban sem, Tanzániában, vagy a távoli Dél-Koreában, és éppen Indonéziában az evangélikus egyház növekszik látványosan.

 

Az első pünkösdkor tizenegy megfélemlített ember ült bezárkózva. Mert féltek, nem akartak Mesterük sorsára jutni. Három éven át szívták magukba az ismereteket Isten országáról, három éven át együtt éltek Vele. Látták csodáit, hallották tanítását. Hol ámultak, meg repdestek a boldogságtól. Hol meg saját értetlenségük küldte őket padlóra. Egy közülük áruló és öngyilkos lett. A keresztet többségük messziről szemlélte. Húsvét után meg nem akartak hinni a szemüknek. – Pünkösdkor a Mindenható Lelke egyszerre a helyére rak bennük mindent. Végre értenek, a kérdőjelek felkiáltójelekké egyenesedtek bennük. És így indul el az egyház szerte a világban, hogy utat mutasson, eligazodni segítsen. S hogy az emberek megtalálják a teremtés szerinti helyüket.

 

Pünkösdkor tehát születésnapot is ünneplünk. Azonban ez az ünnep sokkal több a torta felvágásánál és a kétezernyi gyertya elfújásánál. A keresztyén ünnepek többek emléknapnál! Pünkösd ma visszamutat a kezdethez: igen, ott annál a forrásnál lehet ma is újra feltöltekezni és megerősödni. Pünkösd azt adja, amire ma az egyes embernek éppen úgy, mint a különféle közösségeknek égető szüksége van (még ha nem is tudnak róla). Visszatalálni a gyökerekhez. Újra fölfedezni önmagunk értékeit.

 

Ez a világ tele van olyan folyamatokkal, amelyek egyenesen irtják és rombolják mindazt, ami megtartó érték volt, amire építeni lehetett. Ez azonban kész őrület, hisz hogyan tagadhatom meg a szüleimet, nagyszüleimet, tót vagy magyar származásomat, őseimet, akik ezt a várost, ezt az országot generációkon keresztül építették, alakították és formálták? Ha eleimet sem radírozhatom ki a génjeimből, a múltamból, akkor hogyan akarják velem feledtetni nemzeti, történeti, vallási értékeimet irányzatok és divatok? Netán szándékos politikai áramlatok?

 

Rombolni nagyon könnyű, de adni és építeni helyette, nehezebb. S főként, ha fölösleges és értelmetlen a pusztítás.

 

Pünkösd a megújulás, az újjászületés ünnepe is! Mert újra felmutatja a megújulás helyét, Krisztus keresztjét. Igen, ott lehet minden rossztól megszabadulni. És ott lehet újra célt találni, újra lelkesedni tanulni. Újra rádöbbenni: fontos vagyok, számít rám a Mindenható. Pünkösd azt üzeni: lehet mindent elölről kezdeni! Elrontott életet, szétvert közösségeket, zilált emberi kapcsolatokat.

 

Pünkösd azt is üzeni: ki lehet békülni Istennel. Mert az ember minden bajának itt van a gyökere, okosabb akar lenni alkotójánál. A világnak ma nem reformokra, gazdasági fellendülésre van elsősorban szüksége, hanem békére. Békekötésre a Mindenhatóval. Ha ez megtörténik, akkor lesz megújulás az élet minden területén.

Talán ki kellene próbálni, nem? Mert ez aztán nem kerül semmibe…

 

Lupták György

 


A cikkekhez és galériákhoz a hozzászólás csak regisztráció után lehetséges.

 

 
Hirdetés